Az építmény, ami szemmel nem látható, mégis nagyon fontos

Az anyagi környezetünk alakítása úgy történik, hogy összegyűjtünk korábban egymással összefüggésben nem lévő dolgokat, okosan összeillesztjük őket, és a művelet eredményeként születik egy olyan új „mű”, amely korábban még nem létezett, és ami a lehetőségeinket magasabb szintre emeli. Az idő előrehaladtával, a tapasztalatok bővülésével a művelet – a létrehozás módja – és maga a mű is fejlődik, gyarapodik.

Így jutottunk el a vesszőkkel megerősített agyagból épült, úgynevezett paticsházaktól a mai modern házépítési technológiákig. Így jött létre minden, ami a mesterséges anyagi környezetünkben látható: házak, utak, autók, gyárak, stb. Az így születő létesítmények mindig egy újabb lehetőséget, egy magasabb szintet, életminőséget jelentenek az érintetteknek.

De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy amikor kialakul egy baráti, egy házastársi, vagy bármilyen szociális kapcsolat, akkor lényegében egy ilyen új építmény születik? Ebben a „létesítményben” emberek között alakul ki egy olyan, kölcsönösen előnyös kapcsolat, ami korábban még nem volt. Pontosan úgy, ahogyan az épületek falában két téglát malterral összeragasztunk, és elvárjuk tőlük, hogy ragaszkodjanak egymáshoz, különben a ház összedől.

A szociális kapcsolatok is pontosan így működnek, azzal a különbséggel, hogy amíg a téglák viselkedését a fizikai törvények determinálják, addig az emberi kapcsolatokban az érintetteknek szabad akartuk van.

Ez a szabadakarat lehetővé teszi, hogy az egyén az építmény egésze szempontjából helyesen, vagy helytelenül cselekedjen. A legtriviálisabb példa az életre szóló házastársi kapcsolat, amellyel egy új „létesítmény” születik, egy olyan közösség, amely korábban még nem volt, és aminek eredményeként új emberkék is megjelenhetnek a társadalmunkban. A kapcsolat fennmaradása szempontjából fontos, hogy a felek igaz módon, helyesen cselekedjenek.

De lépjünk tovább! A társadalmunk is egy ilyen szociális építmény, egy bonyolult kapcsolatrendszer, ami meghatározza a mindennapi életünket. Ki-ki ahova születik, annak a társadalmi környezetnek a szabályai szerint fog élni. A szabályok betartásáért jogszabályi felelősséggel tartozik. A jogszabályokat a politikusok hozzák annak érdekében, hogy a társadalom mind fejlettebb legyen, ami az embereknek fejlettebb létszintet, magasabb életminőséget eredményez.

Ezért tehát nagyon fontos, hogy a törvényhozó, hatalomgyakorló politikusok tehetségesek, rátermettek, és őszinték, becsületesek legyenek, hogy a szabályokat a társadalom egészének érdekében hozzák. Ha egy társadalom egészének életminősége a miénkéhez hasonlóan csökken, és folyamatosan romlik, akkor biztos, hogy ott a politikusokkal van a baj. Vagy tehetségtelenek, vagy hazugok, és becsapják a rájuk bízottakat.

Korunk társadalmában az egyik legtermészetesebb dolog az, hogy a politikus hazudik. Az ég kék, a fű zöld, a politikus pedig hazudik, vagyis mást állít, mint ami a valóság, csúsztat, mellébeszél, elhallgat, egyszóval hazudik.

Az emberek szabadakarata lehetővé teszi, hogy valóságként elfogadják a hazugságot, és ezért nem is lehet kárhoztatni őket, hiszen nincs fizikai lehetőségük meggyőződni a tényleges igazságról. És ha ez a hazudozás évtizedeken keresztül történik, akkor az emberek belenyugszanak ebbe a becsapott, megalázott állapotukba, és elhiszik, hogy ilyen az élet, a közösség állapotán, a sorsukon nem lehet változtatni.

Belenyugszanak, mert nincs aki elmondja nekik az igazságot. Az igazság pedig az, hogy hazugságból nem születhet semmi jó, hazug módon nem lehet egészséges társadalmat létrehozni, működtetni. Ha egy falba néhány tégla helyett homokot teszünk, ott lyukak keletkeznek, és a ház huzatos lesz, ki-be járnak a bogarak, tehát a lakók életminősége csökken.

A mi társadalmi építményünk tele van ilyen lyukakkal, és az életminőségünk nemhogy fejlődne, de társadalmi épületünk egyre lakhatatlanabb lesz. A fejlődni vágyó fiataljaink itt hagyják az országot, a maradók pedig süllyednek, fokozatosan elmaradnak a környező országoktól. Viszont a miniszterelnöktől azt halljuk, hogy minden rendben van, a fránya külföld a felelős mindenért, de a nehézségeken már túl vagyunk, és a fellendülés küszöbén állunk.

Ezt hazudja már 14 éve, és az emberek elhiszik, mert ezt hallják nap mint nap, reggeltől estig, minden hullámhosszon. És nincs aki elmondja nekik az igazságot, hogy tudniillik becsapják őket, hazug rendszerben élnek, semmi sem az, aminek mondják. A „szakértő” értelmiség pedig cinkos, a szellemi vezetők pedig hallgatnak, illetve rosszabb esetben, mint a szerencsétlen sorsú fiatal pap, nyilvánosan együtt hazudozik a politikusokkal.

Ne várjunk tehát semmi jót! Jézustól tudjuk, hogy a hazugság atyja az ördög. Tehát amikor valaki hazudik, azt az ördög sugallatára teszi. Ebben a hazugságtengerben felelős embernek az igazságot kimondani nagy kockázatot jelent, mert borulna minden titkos, vagy hallgatólagos alku. A hatalom pedig teljes erejével lesújtana az elkövetőre. Feltúrnák az előéletét, és rágalmak özönével árasztanák el, ami természetes, hiszen az ördög egyik neve a diabolo, vagyis rágalmazó. Az ördög hatalmától pedig mindenki fél, ezért nem is teszi senki, nincs kibeszélés a hazugságözönből. Marad tehát a képmutatás, a vízgereblyézés, és a nemzet süllyedése.

Baja, 2024. szeptember 29 - Szent Mihály napja

Gyirán István
www.orokelet.van.hu