Mi a baj a pártok politikai hatalomgyakorlásával?

A pártok hatalomgyakorlásával nem lenne semmi probléma, ha ebbéli működésüket jogilag rendezett körülmények között végeznék.

A baj az, hogy a pártok jogilag szabályozatlanul, felelősség nélkül vannak jelen az ország irányításában.

Az Alkotmány két összefüggésben is foglalkozik a pártok működésével:

3. §.(2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.

3. §.(3) A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet.

Tehát az Alkotmány szerint a pártok ugyanazt tehetik, mint bármelyik civil szervezet: Élve a gyülekezés és véleménynyilvánítás szabadságával, közreműködhetnek a népakarat kialakításában, kinyilvánításában. Tehát nem irányítják a népakaratot, mint az egypárti diktatúrában tették, még csak nincs is kötelező szerepvállalásuk ezzel kapcsolatban csak közreműködhetnek a népakarat kialakításában, kinyilvánításában.

Ezzel összhangban a pártok létrehozása is az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján történik épp úgy, mint az országban működő sok ezer civil szervezeté. E tekintetben semmi különbség nincs a pártok és a civilszervezetek között.

Ezen kívül létezik az 1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról, amely azon egyesületekre vonatkozik, akik az őket bejegyző bíróság előtt kijelentik, hogy magukra nézve kötelezőnek ismerik el a törvény előírásait. Ezekből lesznek az úgynevezett politikai pártok, de ez a törvény a hatalomgyakorlás szempontjából nem ad semmilyen többlet felhatalmazást a többi civil szervezethez képest.

A párt működése fejezet egyetlen mondatból áll: A pártok munkahelyen (szolgálati helyen, tanintézetben) szervezetet nem hozhatnak létre és nem működtethetnek.

A következő fejezet a pártok megszűnését szabályozza, majd jön a lényegesebb, a pártok vagyonáról és gazdálkodásáról szóló fejezet. Ebben bőkezűen ellátják magukat költségvetési pénzekkel és egyéb állami juttatásokkal. A javakból csak az országos listát állító, illetve az Országgyűlésbe ilyen módon képviselőket juttató pártok részesülnek. Ez a fejezet készíti elő a jelenlegi kétpártrendszer kialakulását azzal, hogy a kis pártokat – a többi civil szervezettel együtt – kizárja a támogatásból.

A törvény 2003. évi módosítása további költségvetési pénzek lehívását teszi lehetővé ún. pártalapítványok létrehozásával, tudományos, ismeretterjesztő, kutatási és oktatási feladatok végzésére. Az erre juttatott összeg az elmúlt 5 évben – miközben a társadalomtól folyton a megszorítások elviselését kérték –, 15-20 szorosára növekedett.

Ugye, kedves Olvasó mindannyian érezzük, milyen jelentős előrelépések történtek ennek következtében a társadalom tudományos, ismeretterjesztő, kutatási és oktatási területein?

E törvény 9. § (1) így szól: A pártok kötelesek minden év április 30-áig az előző évi gazdálkodásukról szóló beszámolót (zárszámadást) a Magyar Közlönyben, valamint saját honlappal rendelkező pártok a honlapjukon is - e törvény 1. számú mellékletében meghatározott minta szerint - közzétenni.

Lehet, hogy én kerestem rosszul. de a két nagy párt honlapján ilyen beszámolót nem találtam.

Visszatérve az eredeti probléma felvetéshez látjuk, hogy a pártok hatalomgyakorlása jogilag megalapozatlan. Semmilyen ilyen jogosultságuk nincs, sőt, kifejezett tiltásuk van a hatalom közvetlen gyakorlására. Nyilván az elmúlt egypárti diktatúra emlékére született ez a tiltás, amikor még az állampárt közhatalmi funkciót is betöltött.

A rendszerváltással a pártok a közhatalom közvetlen gyakorlásától elálltak, de a listaállítási jog biztosításával megszerezték maguknak a jogot arra, hogy a hatalomgyakorlás eszközeit, a képviselőket kézbe vegyék, és ez által kisajátítsák maguknak az ország fölötti hatalmat.

Közhatalmat közvetlenül nem gyakorolnak, de ők döntik el, hogy ki gyakorolhatja. Innentől kezdve a pártok döntenek el mindent, hogy mi fog történni az országban, épp úgy, mint az egypárti diktatúrában. Ők döntik el, hogy milyen törvények szülessenek, kiket érintsen hátrányosan, kiknek kedvezzenek. Ők döntik el, ki legyen az államfő, alkotmánybíró, főügyész, LB elnök, stb., de a kuratóriumokban ők döntik el azt is, ki legyen a rádió, a televízió elnöke, kik kerüljenek az állami vállalatok felügyelő bizottságaiba, igazgatótanácsaiba, ki gazdálkodjon a nemzet vagyonával, egyszóval a társadalom minden fontos részét ellenőrzésük alatt tartják a politikai pártok. A választóknak annyi lehetőségük maradt, hogy a pártok jelöltjei közül kiválaszthatják azt a személyt, akik a törvényhozásban a hatalmat gyakorolni fogják.

Tehát a jelenlegi gyakorlat azért alkotmányellenes, mert a választók csak választanak, de hatalmat nem gyakorolnak! A hatalmat az gyakorolja, aki a képviselők munkáját irányítja, befolyásolja. Az Alkotmány szerint ez a jog kizárólag a népet illetné meg. A politikai pártok a listaállítás jogával magukhoz ragadták a képviselők irányítását, és ezzel gyakorlatilag megszerezték az ország feletti hatalmat is. Ez minden bajnak az alapja.

A lista a pártok trójai falova, melyen keresztül belopakodnak a hatalomba, kézbe veszik a nép képviselőit, és gyakorolják azt a hatalmat, amely a jogállam szerint a népet illeti. Azt tesznek az országban, amit akarnak, felelősséggel nem tartoznak semmiért. Ez a felelőtlenség vezetett oda, ahol most tartunk. Ennek kell véget vetnünk ahhoz, hogy az országunk normális, megbízható fejlődési pályára álljon.

A helyzet rendezéséhez vezető út első lépése a pártlisták eltörlése. Ezt követően még sok tennivaló marad, de a legfontosabbat, a pártok direkt hatalomgyakorlását ezzel már megszűntetjük. Ezt követően jöhet a többi aprómunka, amelyre a következő írásokban láthatnak javaslatot.