Miért kellett a Megváltónak zsidónak születnie

Miért kellett a Megváltónak zsidónak születnie?

Az eddigi írásokból megtudhattuk, hogy a teremetett világ természete pontosan ellentétes a Teremtő természetével. A Szentírásból tudjuk, hogy az Isten lélek, a teremtett világ pedig anyag, és e kettő viselkedése pontosan ellentétes egymással: az élettelen anyag alaptermészete a szembenállás, ahol mindenki-mindenki ellen van. Ezt fogalmazza meg az irreverzibilitás (megfordíthatatlanság) törvénye. E nem megfordítható folyamat eredménye a potenciálkülönbségek csökkenése, vagyis a rendszerek leépülése. Ezzel szemben az lélek természete az együttműködés, minek eredményeként az élő anyag fejlődik, benne a potenciálkülönbségek növekednek, vagyis a szervezettsége növekszik. A fizika az entrópia változással jellemzi e két különböző irányú folyamatot. Az egyik gyűjt, a másik pedig szétszór: „Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.” (Mt 12,30) – Nagyon fontos szavak ezek, mert lényegében ezek fogalmazzák meg a Megváltó küldetését: A szétszóródott sok kis én-t (ego-t), a személyébe vetett hit által összegyűjteni, és a Teremtő Istennel egyesíteni. Aki pedig nem tart e folyamattal, az akadályozza azt, vagyis ellene van.

Látjuk, hogy a környezetünk elemeinek viselkedését lényegében az szabja meg, hogy milyen mértékben részesültek a Teremtő természetéből. Az élettelen anyag semmilyen mértékben sem részesült e természetből, ezért viselkedése pontosan ellentétes az Élő Isten természetével. A nők dicsérete c. írásból megtudtuk, hogy a női természet közelebb áll a Teremtő természetéhez, mint a férfié. A nő elsődleges feladata az életet szolgálata, a férfié pedig az anyagi környezet átalakítása, és a kétfajta küldtetés közül a nőké a fontosabb. A férfiak hajlamosak lenézni a nőket, mert sokat foglalkoznak a testükkel. Nem tudják szegények, hogy mindez miattuk van, mert a nő, az élet továbbadása érdekében kénytelen a magasabb természetéből „leereszkedni” a férfi természet alacsonyabb régióiba. A nő célja az élet szolgálata, amihez viszont férfira van szüksége, a férfit pedig az „anyag” érdekli igazán, úgymint: tárgyi eszközök létrehozása, kezelése, pénz, hatalom, evés-ivás, és mindezek csúcsán áll a nő teste.

A házasságra készülő menyasszony boldog, és örömében az elképzelhető legszebb ruhát ölti magára. A nyeretlen vőlegény azt hiszi, hogy ő az öröm forrása, pedig nem. A nő ekkor lelke mélyén már a legmagasztosabb feladatra készül, ami emberrel történhet: életet adni egy másik embernek. Ez az oka a szinte természetfeletti boldogságának. És hogy mennyire nem a férfi érdekli a nőt, erre csak a gyermekek érkezését követően döbben rá a gyanútlan férfi. A női lélek közelebb áll a Teremtő természetéhez, nincs úgy beágyazódva az anyagba, mint a férfiaké. Ezt erősíti a sok embert elmenni látott pap ismerősöm is, akinek egyértelmű tapasztalata, hogy a nők általában könnyebben és békésebben hagyják itt ezt az árnyékvilágot, mint a férfiak. Ez utóbbiak haldoklása jellemzően hosszabb, erőteljesebb.

A zsidóság születése

Az isteni természetből való részesedés különbsége nem csak a nemek, hanem a nemzetek, a népek között is megfigyelhető. Van egy nép, akinek a viselkedése, gondolkodása közelebb áll az anyag természetéhez, mint a többi népé. Ez egyrészt megmutatkozik a többi néppel való szembenállásban, másrészt megnyilvánul az anyagi téren való sikerességben is. Ez a nép a zsidóság. Nincs még egy olyan nép, amelyiknek a „keletkezése” ilyen pontosan dokumentált lenne, mint a zsidóké. Maga Isten, egy angyala által jelölte ki ezt a népet ősapjuk, Jákob személyében. Az első izraelita Jákob volt.

Teremtés könyve 32. fejezet: „Küzdelem Istennel

Akkor valaki hajnalig küzdött vele. … ²⁸Az megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Jákobnak” – felelte. ²⁹Az folytatta: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni.”

Figyeljük meg: Jákob egyrészt szemben áll Istennel, hiszen küzd vele, másrészt erősnek is bizonyult vele szemben. Ennek következtében, mintegy elismerésként kapta az Izrael nevet, – ami Istennel harcolót jelent –, és az ígéretet, hogy az emberek felett fog győzni. Vagyis tetszik, nem tetszik, de a zsidóságot maga a Teremtő hozta létre, választotta ki az emberek közül Jákob azon tulajdonsága miatt, hogy az isteni erővel szemben erős és eredményes ellenállást tanúsított.

Hallottunk már a fajtanemesítés gyakorlatáról? – Ott is pontosan ugyanez történik. A fajtanemesítő, akinek pl. egy szárazságtűrő növényre van szüksége, ugyanezt teszi, ha egy olyan növényt talál, amely a szárazság ellenére is jó termést hoz. A talált egyedet kiválasztja és szaporítja. Jákobbal is ez történt. Tőle, és két feleségétől származik Izrael 12 törzse. A Teremtő kinemesített egy olyan népet, amelyik erősen ellenáll az ő akaratának, és mégsem pusztul el. Hogy miért volt egy ilyen népre szüksége, az egy későbbi írás témája lesz. Mivel Jákob ezen elvárásnak példásan megfelelt, ezt a népet az ő törzséből hozta létre. A zsidóság ekkor lett kiválasztva arra is, hogy uralja a többi népet, hiszen az erős „anyagi” természete arra predesztinálta, hogy az anyagvilágban sikeres legyen.

E kíméletlen természet a nemrég született zsidó államban, Izraelben mutatkozik meg a leglátványosabban. Ártatlan civilek, asszonyok, gyermekek tízezreit ölték már meg brutális kegyetlenséggel, és rombolnak le ma is otthonokat, az azóta többszörösére növekedett államuk „biztonsága” nevében. Keresztény szemmel elképesztő, és elképzelhetetlen az a brutalitás, amit védtelen emberek millióival művelnek jelenleg is Gázában, ami gyakorlatilag egy izraeli blokád alatt tartott nagy palesztin láger. Az emberi jogokra egyébként oly érzékeny keresztény – vagy inkább poszt-keresztény – világ pedig hallgat, félrenéz. Miért? – Mert őket is a zsidók irányítják; politikai és pénzügyi eszközökkel kézben tartják a keresztény gyökereken felnőtt civilizációt úgy, ahogyan azt Isten angyala ígérte Jákobnak.

Ez a „kiválasztottság” végigkíséri a zsidó népet a történelemben, aminek egyes fiai örülnek, mások pedig talán nem. Örülhetnek, hiszen e természetüknél fogva jól értenek a pénzhez. A pénz az anyag esszenciáját foglalja magában. Akinek több a pénze, annak nagyobb az anyagi ereje, több mindent megtehet ebben az anyagi világban. A zsidók a pénzhez nagyon értenek, és a világ legnagyobb hatalmának (USA) pénzrendszere révén (FED) gyakorlatilag ők uralják a világot, vagy legalább is a nagyobb részét.

Más szempontból viszont hátrányos ez a tulajdonságuk, mert szembeállítja a népet a többi néppel. Ahogy az anyagvilág viselkedése a szembenálláson alapszik, úgy a zsidóság is a többi néppel szemben határozza meg a saját érdekét, akiket egyetlen kategóriába sorolva gojnak nevez. Ez az elkülönülés az egyszerű népnek sokszor terhes, és lelkileg fárasztó, hiszen a többi emberhez hasonlóan ők is Isten lelkét hordozzák magukban, és szívük mélyén ők is békére vágynak. Csakhogy a szellemi/politikai vezetőik ezt nem engedik, folyamatosan emlékeztetik őket választottságukra és heccelik őket a többi néppel szemben. Az Ószövetségben is sok példa volt erre. Az egyszerű nép úgy akart élni, mint a többiek, felvették vallásukat, de az Ószövetség haragvó Istene ilyenkor büntetéssel sújtotta őket. Nekik az ellenség gyűlölete még kötelező volt. „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” (Mt. 5,43)

A Megváltónak kötelező volt zsidónak születnie, hiszen a megváltás nekik is szól, és a népek között az Istentől legtávolabbi helyen – vagyis az anyagi természetbe legjobban beágyazódva – a zsidóság áll. Ha Jézus nem lett volna zsidó, akkor a zsidóságnak esélye sem lett volna a megváltásra, mert az ószövetségi hite kizárta azt, hogy más nép vallásával azonosuljon. Ezért kellett Jézus Krisztusnak zsidónak születnie.

Magyarország és a zsidóság

Viszont ha igaz, hogy van nép, amely a legtávolabb áll Istentől, akkor van olyan is, akinek természete legközelebb áll Isten természetéhez, ez pedig minden jel szerint a magyarság. Ahogyan Jézus az Isten fia, és az Isten báránya, úgy a „birka” magyar az Isten népe, aki az isteni értékeket, ebben az Istentől távoli világban leginkább hordozza. Jelzik ezt az Árpád-házi szent gyökereink is, mely királyi ház talán egymaga több szentet adott az egyháznak, mint az összes többi együttvéve. A magyar nép önzetlen, békés és befogadó, és ebben a világban épp ez okozza vesztét. Nem véletlenül nevezte a budapesti izraeli nagykövet a magyarokat „vesztes nemzetnek”. Való igaz, a világ szemében vesztesek vagyunk. De, hogy valójában mennyi is a „világ”, azt elsőként valószínűleg a magyarok fogják megérteni.

Magyarország de facto, vagyis tényszerűen, ma zsidó gyarmat, ahol a gyarmattartó azt csinál, amit akar. A 19. században a tiszaeszlári perben még hosszan kellett küzdeniük a zsidóknak azért, hogy megmeneküljenek a vérvád alól, ma a körmendi hasonló gyilkosságért – amit ők áldozatbemutatásnak tartanak – a magyar állam bűnüldözése és igazságszolgáltatása, a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére bebörtönözi az első útjába eső ártatlan gyanúsítottat. A magyar nép, a magyar állam – a helyi zsidó származású honfitársaink hatalomba juttatása által – teljes zsidó kontroll alatt áll. A politika, a pénzügy, a gazdaság, a tudomány, a kultúra, az oktatás, a tömegtájékoztatás, a közigazgatás, …. Tízből kilenc közülük való – ami önmagában még nem lenne baj, ha valóban a magyar nép érdekében használnák a pozíciójukat. De sajnos nem ezt teszik.

A rendszerváltás óta Magyarországnak még nem volt goj miniszterelnöke, de az államelnökök, az Országgyűlés elnökei, a pártvezetők – kormánypárt és ellenzék egyaránt –, a miniszterek jelentős része, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, a média, … és sorolhatnám újra. Egyszóval totális ellenőrzés alatt állunk. 2006 őszén – a Gyurcsány kormány alatt – feketemaszkos, idegen nyelven beszélő, azonosító nélküli rendőrök brutálisan szétverik az 1956-os megemlékezés ellenzéki résztvevőit, valamint az összes útjukba eső járókelőt. A Wikileaksből kellett megtudnunk, hogy ez idő alatt tartózkodott Budapesten 120 izraeli terrorelhárító kommandós gyakorlatozás céljából. Tulajdonképp hálásnak kellene lennünk, hogy ilyesmi csak ritkán fordul elő, és a hétköznapokban csak „puha” eszközökkel kontrollálnak bennünket. Mert módjukban állna nyílt terrorra is, hiszen minden eszközük – fizikai és jogi egyaránt – megvan hozzá.

A magyar már csak ilyen. Nincsenek nagy evilági ambíciói. Szó nélkül viseli az elnyomást, mert szívében érzi, hogy Isten akarata szerint való. Épp úgy, mint annak idején Krisztus. És biztos vagyok benne, hogy amint Krisztus nem csalódott az Isten akaratában, úgy a magyar nép sem fog. Ő tette ránk ezt az igát, és ő is fogja levenni.

És hogy ettől a szembenállástól nem csak az elnyomottak, hanem az elnyomók is szenvednek, Kertész Imre rá a legjobb példa, aki a liberális övéitől sok kritikát kapott azért, mert a nemzeti övéitől elfogadta a Szent István díjat. Megrendítő volt a vele készült interjú. Tudniillik kiderült, hogy a nagybeteg író letette a fegyvert. Nem gyűlölködik többé. Nem azonosul már a korábbi írásaival, és a lelkében óriási hiány van: hiányzik neki az Isten, akit imádhat. Ezt a hiányérzetet korábban elnyomhatták a világi gondok és sikerek, de a halál előszobájában gyökeresen megváltozott az értékrendje. Gondolom, az utolsónak szánt könyv címe, A Végső kocsma is azt jelzi, hogy az eddigi tevékenységek az alacsonyabb rendű időtöltések állomásai voltak. Szívből kívánom neki, hogy találja meg azt, akire annyira vágyik, és nyerje el az örökéletet.

Végül érdemes elolvasni az interjú kivonatát, amelyből mindez, vagyis a lényeg nem derül ki. A szerkesztők ebben is gondosan figyelnek arra, hogy a magyargyűlöletet, vagyis a szembenállást ébren tartsák az olvasóikban. Ők még javában kocsmáznak.

Gyirán István