A Szűzanya-tisztelet racionális alapjai

Eben a rövid írásban azt fogom kifejteni, hogy miért szükséges és elengedhetetlen a Teremtő Istennel való kapcsolatunkban Mária, a Megváltónk édesanyja, aki által a Megváltó ebbe a világba lépett. Jézus elsődleges és egyik legfőbb küldetése az volt, hogy hírt hozzon Isten országáról, egy olyan országról, amelyben a szabályok egészen másfélék, mint a miénkben.

Talán nem mindenkinek természetes ez az utóbbi állítás, ezért álljon itt néhány idézet, amely ezt alátámasztja:

· Az Úr által tanított Miatyánk imában az Isten dicsőítése után rögtön az első kérés ez: „ jöjjön el országod, …”. – Ez tehát az első, és ebből joggal feltételezzük, hogy a legfontosabb kérés.

· Mikor hatalmat ad az apostoloknak, ezzel küldi szét őket: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!”

· Máté így ír: „Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát” – Tehát nála maga az evangélium is Isten országáról szól!

· Lukács pedig így: „De ha én az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa.” – Számos helyen szerepel az evangéliumokban ez a fordulat, amellyel Jézus azt fejezi ki, hogy a csodák, amelyeket tett, Isten országának eljövetelét hirdetik.

Jézus további tanítása már arról szól, hogy miként kell viselkednünk ahhoz, hogy eljussunk ebbe az országba.

Mit tudhatunk meg Jézus tanításából Isten országáról? Pl. azt, hogy Isten országa közöttünk van, de szemmel nem látható. Mi az, ami közöttünk van, és szemmel nem látható? Bizony, bizony, ez nem más, mint a viszony. Ha ez a viszony szembenállás, ellenségeskedés, gyűlölködés, akkor ott nincs jelen Isten országa. Ha viszont szeretet, megértés, együttműködés, egység van, nos, ott már Isten országának elővételezéséről beszélhetünk, mert Isten országában mindenki egy lesz. Mi Jézusban, Jézus az Atyában, és így mindnyájan egyek leszünk ő bennük. Ezért imádkozott Jézus a főpapi imájában.

Ebből a világból Istenhez eljutni csakis Istenen keresztül lehetséges, mert Isten nem egyesülhet mással, csak önmagával. Tehát az önmegváltás egy mese, téves tanítás! Minden, ami Istennel találkozik, kapcsolatba kerül, és a tulajdonsága különbözik tőle, az elpusztul. Mint viasz a tűzben – olvashatjuk Hamvas Bélánál. Isten végtelen hatalom, és tökéletes, ezért örökké létezhet, mert nincs benne romlás, leépülés. Ez a végtelen és tökéletes hatalom megsemmisít mindent, ami ő tőle különbözik. Ilyen egyszerű a dolog. Ez a végtelen és tökéletes hatalom megsemmisít mindent, ami ő tőle különbözik. Ilyen egyszerű a dolog. Nem azért, mert "haragszik", vagy "rosszindulatú", hanem azért, mert ilyen a lényege, a legalapvetőbb természete, ami nem más, mint a vonzás, vagyis a szeretet. Egy önmagára mutató, végtelenül nagy erő. Ha ebbe az erőtérbe bármilyen más irányú erőtérrel rendelkező valami bekerül, azonnal vége van: elolvad, megsemmisül, mint viasz a tűzben, ....

A buksinkat simogató jóságos atyáról alkotott képet felejtsük el, mert az Isten elsősorban is egy végtelenül nagy HATALOM. E hatalom természete az, hogy szeret, összetart, vagyis egységet teremt. Ebbe a hatalmi közegbe saját erőből nem juthatunk el, mert ennek az anyagi világnak egészen más a természete. Nem csak hogy más, hanem pontosan ellentétes! Nézzük, miről van szó.

A végtelen változékonyságú világunkban, amelyben nincs két egyforma dolog, van mégis valami, ami állandó és változatlan. Ez pedig nem más, mint a változás iránya, ami mindig leépülést, pusztulást jelent. Ennek következtében a rendszerek fokozatosan leépülnek, vagyis a rendezetlenség – tudományos kifejezéssel: entrópia – folyamatosan növekszik. A világunk lényegében a benne lévő anyagi részecskék között 13 milliárd évvel ezelőtt elkezdődött, folyamatos kölcsönhatás láncolatból áll, és minden egyes kölcsönhatás eredménye pillanatról pillanatra egy alacsonyabb szintű energiaállapot lesz. Anyagi részecskék között nem jöhet létre olyan kölcsönhatás, amelynek az eredménye egy magasabb szintű energiaállapot lenne. Ez fizikai törvényszerűség. Ezt az egyirányú, megfordíthatatlan folyamatot a fizika irreverzibilitásnak nevezi.

Miért történik ez, mi ennek a folyamatos leépülésnek az oka? – A válasz egyszerű: A kölcsönhatásban résztvevő részecskék szembenállása. Mindegyik részecskének van egy adott energiája, és a kölcsönhatásba ezt az egész energiamennyiséget mindkét fél beleviszi, a szemben álló energiamennyiségek pedig kioltják egymást. A kölcsönhatást követően mindkét félnek kevesebb lesz az energiája, mint a kölcsönhatást megelőzően. Erről szól a mi teremtett világunk, ez az egyetlen és legalapvetőbb állandóság, amit az egyébként végtelen változékonyságú világunkban változatlanul megfigyelhetünk.

Na de, vethetné közbe valaki, vannak a világunkban olyan dolgok is, amelyek nem leépülnek, hanem éppen hogy növekednek, fejlődnek. Igen, így van. Nézzünk meg egy fát, egy gyermeket, bármit, ami él és egészséges, az növekszik, fejlődik. Ha pedig felnő, termést, gyümölcsöt hoz, ami tovább adja az életet. Igen. Ezek a szokatlanul viselkedő dolgok ÉLNEK, és az élő dolgok olyan valamit csinálnak, ami az élettelen anyag számára elképzelhetetlen, fizikailag lehetetlen.

Okos tudós bácsik kitalálták, hogy ezek az élő dolgok véletlenül alakultak ki az élettelenből, valahol, valamikor, valamilyen módon. Nem tudják megmondani, hogy hol, azt sem, hogy mikor, és azt még kevésbé, hogy milyen módon, de a feltételezésükhöz makacsul ragaszkodnak, és hivatalos tantétellé teszik. Mivel fizikai képtelenség az, amit feltételeznek, soha nem is fogják tudni igazolni az elméletüket, - sőt, erről már nyíltan le is mondtak - de ez nem zavarja őket, mert jól érzik magukat a földi hatalomban, sütkéreznek a tudományos tekintély fényében. Lelkük rajta. Sajnos, ez szó szerint értendő. Sajnálom őket. Hasonlatosak a majomhoz, amelyiknek beszorul a keze az oduba, mert képtelen elengedni a megragadott zsákmányt.

De térjünk vissza ehhez a szokatlan dologhoz, amelyet életnek nevezünk. Jézus tanítása szerint az életet a Teremtő Isten adja, az, aki ezt a világot is teremtette. Látjuk, hogy az élőlények is élettelen anyagból állnak, de valamilyen láthatatlan erő olyan együttműködő rendszerbe szervezi őket, hogy a rendszerben végbemenő kölcsönhatások eredménye, a rendszer egészére nézve, egy magasabb szintű energiaállapot lesz. Ez kész csoda. Ilyenre az élettelen anyag képtelen, csak az élő képes rá. Így nőnek a fák, a gyerekek, a felnőttek pedig már az anyagi környezetüket is növelni tudják, vagyonosodnak, gazdagodnak, vagyis növekszik az anyagi erejük. Ez a láthatatlan erő, ami ezt lehetővé teszi, Jézus tanítása szerint a lélek: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.”

Jó, de hogy jön ide a Szűzanya? – Kérdezhetné valaki. A válasz ezek után nagyon egyszerű, hiszen látjuk, hogy két ellentétes természetű világról van szó: Egyrészt van Isten országa, ahol nincs romlás, mert nincs szembenállás, az energiák nem egymással szemben, hanem egymással összhangban, egyetlen közös cél elérése érdekében működnek, azaz együttműködnek. Ebben az országban nincs romlás, nincs leépülés, vagyis nincs halál.

Ezzel szemben van a mi világunk, aminek pontosan ellentétes a természete, és ami úgy működik, hogy a benne lévő anyagi részecskék energiái szemben állnak egymással. Ez okozza a folyamatos leépülést, a romlást, és végső soron a halált.

Két tökéletesen ellentétes világ! Viszont a világokat alkotó energiák nem egyformák, mert ezt olvashatjuk Máténál: „Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” – Vagyis Isten országához képest mi egy kis energiájú környezetben, egy általa mesterségesen létrehozott közegben, mondhatjuk így is: Isten laboratóriumában élünk.

Ha ebben a környezetben Isten a maga végtelenül nagy hatalmával megjelenne, tönkre tenné a saját művét. Ezért mondhatta Szent János teljes bizonyossággal, hogy Istent soha senki sem látta. És ez fordítva is igaz, ha valamely teremtménye, aki magában hordozza az úgynevezett ősbűnt, átmenne az ő országába, megsemmisülne az ellentétes természetű környezetben. Ezért kell a közvetítő.

Isten, Márián, egy különleges teremtményén keresztül maga is megtestesült, és hozzánk hasonló emberré lett! Muszáj volt neki így jönnie, egyébként a hatalmával, ami Isten elidegeníthetetlen tulajdonsága, attribútuma, megsemmisítette volna a teremtett világát, a laboratóriumát. És Mária, ez a különleges teremtmény ma is közvetítő Isten és a teremtményei között. A különlegességét az adja, hogy szeplőtelen, vagyis mentes az ősbűntől, tehát kapcsolatba kerülhet az isteni környezettel anélkül, hogy az ártalmára lenne. Értjük? Ilyen egyszerű.

Másrészt sértetlenül hordozza az Isten szeretetét, vagyis feltétel nélkül szereti Isten minden teremtményét. Tudnunk kell, hogy minden szeretet – a szülői, házastársi, felebaráti szeretet stb. – Istentől származik, de bennünk ez tökéletlenül van jelen, egyrészt alacsony fokú, halvány, másrészt képes enyhülni, megszűnni, vagy éppen gyűlöletté fordulni, ha a szituáció úgy hozza. Ez a Szűzanya esetében nem fordulhat elő. Ő Isten természetét, a szeretetet, tökéletes módon éli meg, és mivel maga is teremtmény, egészen közel tud jönni hozzánk anélkül, hogy ez a szeretet ártalmunkra lenne. Vagyis a Szűzanyán keresztül Isten szeretete olyan erővel nyilvánul meg emberi környezetünkben, ahogyan az sehol másutt, és semmilyen más módon nem fordulhat elő. Maga Isten nem jöhet közel hozzánk, mert elpusztulnánk.

Jézus a megdicsőülése után visszament az Atyához, hogy osztozzon dicsőségében, vagyis a hatalmában. Ha majd Jézus jön, akkor hegyek omlanak, a teremtés erő rendülnek, egyszóval az maga lesz az apokalipszis.

Addig pedig a Szűzanya az egyre gyakoribb jelenéseivel igyekszik felkészíteni a gyermekeit a korszakváltásra, ami a teremtmények számára bizonyára nagy sokkot fog majd jelenteni.

Köszönjük meg neki közvetítő működését, imádkozzunk hozzá bátran, és tapasztalni fogjuk édesanyai közbenjárását, segítségét.

Gyirán István
www.orokelet.van.hu