AZ IGAZSÁG EVANGÉLIUMA,
AVAGY ISTEN ORSZÁGA KÖZÖTTÜNK

E szerénytelennek nem nevezhető című íráshoz az Újszövetség elemzése során született heurisztikus felismerés vezetett. A vizsgálat alapja az a feltételezés volt, hogy a Jézus ajkáról elhangozott mondások áthagyományozódása sokkal pontosabb volt az evangéliumok többi részénél, mert az Úrral szembeni tisztelet kevésbé engedett meg eltérést a szó szerinti tanításától. Ennek megfelelően vizsgálatomat Jézus evangéliumokban rögzített szavaira koncentráltam.

A vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy melyik az a jelző vagy kifejezés, amelyet az Úr leggyakrabban használt Istennel, Isten országával, illetve az odajutó emberekkel kapcsolatban. Jézus küldetését röviden így lehet összefoglalni: hírt hozott egy vég nélküli, boldog létformáról, és tanítást adott arra vonatkozóan, hogy miként lehet oda eljutni az embereknek. „Én azért jöttem e világra, hogy aki lát engem, és hisz bennem, annak örök élete legyen.” E létforma természetét szerettem volna jobban megismerni a vizsgálatommal, minek során meglepő eredmény született, és ami által sokkal érthetőbbé, természetesebbé válik Jézus tanítása a mai ember számára.

A következő kifejezéseket vizsgáltam: szeret, irgalmas, igaz. Az eredményt a következő táblázat foglalja össze:

 

szeret

irgalmas

igaz

Máté evangéliuma

3

5

16

Márk evangéliuma

3

-

1

Lukács evangéliuma

2

6

7

János evangéliuma

33

-

37

Összesen:

41

11

61

Az Atya szeretetéről és irgalmasságáról sokat hallottunk, az egyház gyakran hangsúlyozza ezek fontosságát, nem rég tartottuk pl. az irgalmasság rendkívüli szentévét. A meglepetés az, hogy mindegyiknél többször szerepel az igazság, mint Isten országával kapcsolatos tulajdonság, amiről viszont alig hallani. Mintha az egyház nem ismerte volna fel az „igaz” viselkedés fontosságát, pedig az alábbi idézetek szinte kiabálnak:

Máté evangéliuma:
„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, …” (Mt 5, 6)
„… ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.” (Mt 5, 20)
„Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! (Mt 6, 33)
„… az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában.” (Mt 13,43)
„Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.” (Mt 25, 46)

Márk evangéliuma:
„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” (Mk 2,17)

Lukács evangéliuma:
„De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” (Lk 14, 14)
„… nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.” (Lk 15, 7)

János evangéliuma:
„… nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. (Jn 7, 28)
„… aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” (Jn 8, 26)
„… megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8, 32)
„Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6)
„… eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, …” (Jn 15, 26)
„… amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. (Jn 16, 13)
„… azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” (Jn 18, 37)

Feltűnő, hogy az igaz kifejezést Máté és János apostol használja a legtöbbször, akik személyesen hallották Jézus tanítását. János apostolról tudjuk, hogy ő volt az, akit Jézus megkülönböztetett módon szeretett, vagyis lelkileg ő állt legközelebb az Úrhoz, így joggal feltételezhetjük, hogy ő értette meg legjobban, legmélyebben Jézus tanítását. Nála a „szeret” és az „igaz” kifejezés közel hasonló súllyal szerepel. Ha értelmeznünk kellene ezt a két kifejezést, akkor azt mondhatjuk, hogy a szeretet az az erő, ami összetartja Isten országát, az igazság pedig az ország lakói közötti viszonyt jellemzi.

Jézus tehát hírt hozott egy olyan országról, egy olyan létformáról, aminek egyik legfontosabb, számunkra is megfogható jellemzője az igazság.

·       Igaznak nevezi az Atyját, aki őt küldte,

·       saját magáról azt mondta, hogy ő az út, az igazság és az élet,

·       és megígérte, hogy elküldi nekünk az Igazság Lelkét.

Vagyis a Szentháromság mindhárom személyének közös jelzője az IGAZ.

Mit jelenthet a mai ember számára az igazság fontosságának a felismerése? – Nagyon sokat, mert megérthetjük Jézus tanítását úgy, ahogyan eddig még soha. Az Igazság Lelkének a segítségével megpróbálom megfogalmazni, mit jelent számunkra Jézusnak ez az üzenete, azzal a kikötéssel, hogy állításaimat mindenkor az egyház hivatalos álláspontja alá rendelem, egy percig sem vitatva azon elsődleges jogát, hogy a Megváltó tanítását értelmezze. Ezek után próbáljuk megfogalmazni, hogy a természettudományos ismereteink alapján mit tudhatunk meg az evangéliumokból Isten országáról, amely Jézus személyében elközelgett hozzánk.

Első és legfontosabb dolog az, hogy létezik ez az ország. Az ember hajlamos azt hinni, hogy csak az létezik, ami az ember által fizikailag érzékelhető. Keveset beszélnek róla, pedig tudjuk, hogy léteznek számunkra érzékelhetetlen dimenziók is. Ilyen pl. az idődimenzió, hogy csak a legismertebbel kezdjem. Tudjuk, hogy az egyébként négydimenziós világunkból csak a három térdimenziót érzékeljük, a negyedikről csak tudjuk, hogy van, de nem látjuk, nem tapintjuk, semmilyen módon nem érzékelhetjük, egyedül csak a tudatunkkal fogjuk fel és azzal is kezeljük. Tehát a négydimenziós világunkból fizikailag csak hármat vagyunk képesek érzékelni, ezért az idődimenzió egy kicsit mindig is rejtélyes területe volt a megismerésnek.

Pedig 1909 óta tudjuk, hogy a tér többi irányaihoz hasonlóan az idő is egy merőleges kiterjedés, azzal a különbséggel, hogy abban egy egyirányú mozgás történik: A háromdimenziós tér, – vagyis az egész érzékelhető világunk – az idődimenzió mentén viszonylag nagy sebességgel mozog. Ezt a mozgást érezzük mi az idő múlásának. „Megy az idő” – mondjuk, pedig valójában nem az idő „megy”, hanem mi megyünk az időben, az idődimenzió mentén a múltból a jövő felé. Ez egy egyenesvonalú, egyirányú mozgás, és mint ahogy nem érzékeljük a Földünk mozgását, mert az egész Föld mozog, épp úgy nem érzékeljük az Univerzum időmenti mozgását sem, mert az egész Univerzum mozog. Ez az egyenesvonalú, egyirányú mozgás jelöli ki számunkra a múltat és a jövőt.

Ezt a mozgást legkönnyebben úgy képzelhetjük el, ha a három térdimenzióból elhagyunk egyet, és elképzelünk egy síkbeli világot. A síkbeli világban minden dolog mozgásban van, de maga az egész sík is mozog a saját lapjára merőlegesen. Ez a mozgás jelenti a síkbeli létezők számára az idődimenziót. Ezt a mozgást a síkbeli létezők nem érzékelhetik, mert nekik csak sík irányú kiterjedésük van, számukra a síkbeli objektumok jelentik az egész érzékelhető világot. Ez a síkbeli világ összesen háromdimenziós, mert minden egyes pontja leírható egy három oszlopos táblázatban, amelyből két oszlop a pontok síkbeli koordinátáját, a harmadik pedig a hozzátartozó időkoordinátákat tartalmazza. A mi világunkról azt mondjuk, hogy négydimenziós, mert egy négyoszlopos táblázatban megadható a világon létező és létezett valamennyi objektum helye, vagyis egy nagyon hosszú négyoszlopos táblázatban „elférne” az egész világ.

A DIMENZIÓKRÓL

Mindenekelőtt fontos tisztáznunk, hogy a dimenzió független tulajdonságot jelent. A „függetlenség” azt jelenti, hogy az adott tulajdonság a többi dimenzióbeli tulajdonság változása nélkül megváltoztatható. Ez geometriailag legegyszerűbben egy X; Y derékszögű koordinátarendszerben képzelhető el, amelyben egy pont X (vízszintes) koordinátaértéke anélkül változtatható, hogy az Y (függőleges) koordinátaértéke változna, vagyis a pontot az X koordinátatengellyel párhuzamosan mozgatjuk, változatlan Y koordinátaérték mentén. Az általunk érzékelhető világban három ilyen független irány jelölhető ki, vagyis a világunk elférne egy kellően nagy kockában. Ez a kocka önmagára merőlegesen mozog, ez jelenti számunkra az idődimenziót, amiről tudjuk, hogy van, de testi szerveinkkel nem érzékeljük.

Nagyon fontos szabály, hogy a háromdimenziós világunkban kialakuló kölcsönhatások nem eredményezhetik újabb dimenzió létrejöttét, hiszen újabb dimenzióról csak akkor beszélhetnénk, ha az független lenne a meglévő dimenzióktól. Viszont ha meglévő dimenziókban történő hatás hozza létre, akkor már nem lehet független. Vagyis logikailag kizárt, hogy alacsonyabb dimenziószámú rendszerekben magasabb dimenziószámú rendszerek keletkezzenek.

Ezt azért fontos tudatosítanunk, mert az idődimenzión túl kapcsolatban állunk további „láthatatlan” dimenziókkal is, hiszen tudjuk, hogy a tudatunk is egy sokdimenziós rendszer. Ennek az a bizonyítéka, hogy általa nagyon bonyolult, sokdimenziós rendszereket vagyunk képesek létrehozni, kezelni. Ezt pedig csak akkor tehetjük meg, ha a tudatunk legalább eggyel magasabb dimenziószámú, mint az általa létrehozott rendszerek dimenziószáma. Tehát ha a tudatunk a háromdimenziós anyagból állna, akkor a környezetünknek csak a kétdimenziós, vagyis síkbeli vetületére tudnánk „kívülről (a harmadik dimenzióból) ránézni”, és vizsgálni a viselkedését. Vagyis az a tény, hogy a tudatunkkal sokdimenziós rendszerekre is „rá tudunk nézni” kívülről, már az elvi lehetőségét is kizárja annak, hogy a tudatot pusztán anyagi alapra vezessük vissza. Egy rendszer annál fejlettebb, minél magasabb a dimenziószáma, vagyis minél több független tulajdonsággal rendelkezik. Ezt jól érzékelteti pl. a kezünk kialakítása: Az egydimenziós vonalnak tekinthető karunk a végén öt ujjra ágazik, amelyeket egymástól függetlenül tudunk használni, így a kezünk sokkal bonyolultabb feladatok ellátására alkalmas: Háromdimenzióban tudunk velük fogni, érzékelés szempontjából pedig (hő, nyomás, stb.) legalább ötdimenziós.

Tudjuk tehát, hogy a tudatunk egy nagyon sokdimenziós rendszer, amelyből érzékszervileg mindössze csak a háromdimenziós idegsejteket érzékelhetjük. A tudatunk többi dimenziója fizikailag érzékelhetetlen. Viszont a létezésüket kétséget kizáróan bizonyítják a tudat által létrehozott sokdimenziós rendszerek. Ami ezeknek a sokdimenziós rendszereknek a dimenziószámát illeti, elég csak arra gondolnunk, hogy mi képesek vagyunk nem csak négy, hanem öt, tíz vagy százoszlopos táblázatokat is kezelni, illetve létrehoztunk olyan számítógépeket, amelyek sok ezer oszlopos táblázatok kezelésére képesek. Ezt a számítógép csak úgy teheti meg, hogy maga is egy sokdimenziós rendszer. Egy számítógép legalább annyi dimenziós, ahány memóriaegységből áll, hiszen mindegyik egymástól függetlenül kezelhető. Ez ma milliárdos (giga) nagyságrendű, és ennek a tulajdonságának nincs felső határa.

Elég csak becsukni a szemünket, magunkba nézni, és érezzük, hogy az elménk egy óriási nagy térben mozog. Gondolkodásunk során számtalan lehetőség között választhatunk, pl. hogy kire, mire gondolunk és milyen véleményt fogalmazunk meg róluk. Szabadon eldönthetjük, hogy a múltbeli emlékeink közül időben hova megyünk vissza, illetve hogy a jövőt illetően milyen elképzeléseket fogalmazunk meg, és azok eléréséhez milyen lépéseket tervezünk, stb. És ez még csak a tudatunk. Tudjuk, hogy van egy úgynevezett tudatalatti kiterjedésünk is, ami valószínűleg még magasabb dimenziószámú, mint a tudatunk. Az ember benső kiterjedése akkora, mint egy egész világ, amit egyébként jó érzékkel lelkivilágnak is nevezzük.

Tehát a jelenlegi fizikai ismereteink alapján kijelenthetjük, hogy a tudatunkon keresztül egy számunkra fizikailag érzékelhetetlen, de végtelen dimenziószámú világgal vagyunk kapcsolatban. A gondolataink ebben az óriási nagy térben mozognak, érzelmeink, vágyaink ott fogalmazódnak meg, onnan merülnek fel, vagy éppen oda fojtjuk vissza őket. Ez a sokdimenziós világ teszi lehetővé számunkra a szabad akaratot. És nem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy reális, létező világ, annak ellenére, hogy a létezéséről – fizikai korlátaink miatt – csak közvetve szerezhetünk tudomást. Jézus tanításait ennek az evidenciának az ismeretében kell vizsgálnunk és értelmeznünk.

A LÉLEKRŐL

Nézzük, mit tudhatunk meg Jézus tanításából Isten országáról. Mindjárt a legfontosabb az, hogy: „Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” – Tehát ez egyértelműen és félreérthetetlenül azt jelenti, hogy a Teremtő Isten azokban a dimenziókban keresendő, amelyeket nem látunk, amelyekkel csak a tudatunkon, az elménken keresztül vagyunk kapcsolatban. – Mit jelent számunkra az, hogy lélek? – Valami olyasmit, amit nem látunk, nem érzékelünk, de az élettelen anyag viselkedését képes alapvetően megváltoztatni, élővé tenni. Ezt hívjuk köznyelven léleknek. Vagyis az a tanítás, hogy „a lélek az, ami éltet”, mind a mai napig megmaradt az emberek tudatában. A hivatalos tudomány nem ismeri el a lélek létezését, aminek viszont az az ára, hogy az élettel sem tud mihez kezdeni: Nem tudja megfogalmazni sem a definícióját – pedig nagyon szeretné –, sem az eredetét, amit ezért kínjában a véletlennek tulajdonít.

A sok kudarc után az élet definíciójának megfogalmazásáról gyakorlatilag letett a tudomány. Ennek ellenére a köznapi embernek mégiscsak kell hogy legyen valamilyen életdefiníciója, hiszen képes különbséget tenni az élő és élettelen dolgok között, pontosan érzékeli a közöttük lévő markáns különbséget. A közvélekedés élőnek az olyan valamit tartja, ami tud a saját létezéséről, és igyekszik úgy viselkedni, hogy ez a lét, az időben minél tartósabb legyen. Röviden így tudnánk megfogalmazni a köznapi emberek életdefinícióját. Azt viszont már nem tudják, hogy ennek a viselkedésnek elengedhetetlen feltétele az, hogy annak a „valaminek” tudomása legyen az anyagilag egyébként érzékelhetetlen idődimenzió létezéséről.

Fentebb tisztáztuk, hogy a háromdimenziós élettelen anyagnak nem lehet tudomása az idődimenzió létezéséről, így nem emlékezhet a régebbi állapotára és nem foglalkozhat a jövőjével sem. Ezt szigorú fizikai törvények írják számára elő. Ezért van az, hogy soha, senki nem látott még olyant, hogy valamely élettelen anyag elkezdjen foglalkozni a saját állapotával. Az élettelen anyagnak minden úgy jó, ahogy éppen van. Nem foglalkozik sem a múltjával, sem a jövőjével, nem zavarja, hogy folyamatosan leépül, márpedig leépül: a magára hagyott fizikai rendszerek folyamatosan leépülnek, vagyis az entrópiájuk (rendezetlenségük) folyamatosan nő. Ezzel szemben az élő rendszerek fejlődnek, vagyis az entrópiájuk csökken. Tehát viselkedésük eredményét tekintve az élő és az élettelen rendszerek pontosan ellentétesek. Ez egy állandóan megfigyelhető, egzakt módon is leírható különbség az élő és az élettelen rendszerek viselkedése között.

Az élettelen környezet leépülését az anyag legalapvetőbb természete, az alkotóelemek közötti szembenállás, a hatás-ellenhatás kényszere okozza, minek eredményeként az energiakülönbségek csökkennek. Ez a folyamat irreverzibilis, vagyis megfordíthatatlan. Ismerjük a viccet: Jean, hány fok van a szobában? Húsz fok uram. És kint? Négy fok, uram. Akkor nyissa ki az ablakot, hadd jöjjön be az a négy is, majd zárja be újra. – Viccnek jó, de mi tudjuk, hogy ez soha nem történhet meg, mert a mi világunk legalapvetőbb természete a szembenállás: Az energiamennyiségek megmérkőznek egymással, és mindig az erősebb győz. A nagy tömegű hideg levegő legyőzi a szoba jóval kisebb tömegű meleg levegőjét. E kíméletlen szembenállás miatt ebben a világban minden véges, semmi sem örök, mert a hatás-ellenhatás következtében az energiák elkopnak és a rendszerek folyamatosan leépülnek.

Ezzel szemben jön Jézus, és hírt hoz egy olyan országról, amelyben nincs elmúlás, nincs halál, öröklét van, ami ráadásul nagy boldogságban történik. Ebben a létformában nincs szembenállás, nincs ellentét, mindenki egyetlen tökéletes egységet alkot, amelyben mindenki egy. Ő az Atyában van és az Atya ő benne, s aki hisz benne, (Jézusban) és követi tanításait, akkor általa ő is az Atyával egyesül, így alakul ki az öröklétre alkalmas nagy egység, amelyben a tagokat a szeretet tartja össze. Tehát annak a világnak az anyagát nem a hatás-ellenhatás kíméletlen törvénye, hanem valamiféle vonzás, együttműködési kényszer jellemzi, ami számunkra legjobban a szeretet kifejezéssel írható le.

Az élő és élettelen rendszerek természetének legalább ilyen léptékű taglalása elengedhetetlen Jézus tanításának értelmezéséhez, mivel Ő azért jött, hogy a halandó embereknek elhozza az örökélet lehetőségét: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” A keresztáldozatával pedig példát adott arra, hogy Isten országában értéke van annak, ha e teremtett világ ártalmas hatását ellenhatás nélkül elfogadjuk: Ő a büntetőit nem vádolta, hanem imádkozott értük, és mint a bárány, némán viselte a kínzást és a halálbüntetést. Ez egy olyan titok, amit evilági logikával nem érthetünk meg, ezt csak hittel tudjuk magunkévá tenni.

Isten országa

Mint tudjuk, a Megtestesüléssel elközelgett ugyan Isten országa, de még nem jött el, és a megérkezéséért még ma is így imádkozunk a Miatyánkban: Jöjjön el a te országod, … Vagyis elközelgett, és nyilván reális esély van arra, hogy el is jöjjön, de még nincs itt. Mit kellene tennünk ahhoz, hogy valóban eljöjjön? – Nézzük az evangéliumokat, hogyan tanított Jézus Isten országáról. A farizeusok egyszer megkérdezték Jézust, hogy mikor jön el Isten országa. Ő azt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”

– Sokáig nem értettem ezt a tanítást, tudniillik nem jöttem rá, hogy mi van közöttünk. Ez a vizsgálat döbbentett rá a tanítás lényegére, mert gondoljunk csak bele: mi van közöttünk? – Hát viszony, kedves barátaim. Mindenki egy önálló, Isten képmására teremtett személyiség, egy „kis istenség” – ha úgy tetszik. E kis istenségek kapcsolatban állnak egymással, vagyis VISZONY van közöttük. És most jön a lényeg, amelyre a fent említett vizsgálat világított rá, hogy tudniillik Isten országának számunkra is felfogható legfőbb jellemzője az, hogy Isten országában igazság uralkodik, igazságos viszonyban élnek az üdvözült lelkek. És így már az is érthetővé válik, hogy miként valósíthatjuk meg azt, amiért a Miatyánkban imádkozunk: IGAZSÁGOS viszonyt kell kialakítani magunk között, és akkor már itt a földön megélhetjük Isten országát.

Az emberi élet értelmét Jézus tanítása fényében röviden így foglalhatjuk össze: Ez a világ az Atya által teremtett, mesterségesen létrehozott környezet, aminek a léte ideig tartó, vagyis van eleje és vége, az alaptermészete pontosan ellentétes az igazi léttel, Isten országával. Isten országát az együttműködés, a szeretet, ezt a világot pedig a kíméletlen szembenállás, az állandó harc jellemzi. Vagyis a lélek és az anyag természete pontosan ellentétes egymással.  Ez a világ számunkra egy iskola, amelyben Jézus a Mester, mi pedig mindnyájan tanítványok vagyunk: tegyetek tanítványommá minden népet,”. A tanítás célja az, hogy megismerjük és magunkévá tegyük Isten országának természetét, amelyet az ittenivel szemben nem a szembenállás, nem az önzés, hanem a szeretet, az önzetlenség, és az ebből fakadó igazságos viszony jellemez. Az iskola végén bizonyítványt kapunk.

A sokdimenziós, szabad akarattal felruházott lélek a fogantatással beleszületik ebbe a világba, megtanulja a teremetett világ szabályait, felépíti a tudatát, és kapcsolatba kerül a többi lélekkel. Ha a lélek önző módon viselkedik, akkor ez azt jelenti, hogy nem alkalmas az Isten országát jellemző IGAZSÁGOS közösségi létre. Az ilyen lélek a testtől való elválása után „külső sötétségbe” kerül. Nem pusztul el, hiszen a lélek nem múlandó anyagból van, hanem isteni természetű, vagyis örökkön létező dolog.

AZ IGAZSÁGRÓL

A tudósok napjainkig sem tudtak megegyezni arról, hogy van-e abszolút igazság, vagy az igazság relatív, vagyis viszonylagos. Nézzük, melyik oldalnak van igaza.

Jézus – saját bevallása szerint – azért született közénk, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Nem is kérdés, hogy az általa hirdetett igazság abszolút, hiszen magáról az Atyáról mondta az, hogy ő az Igaz. Az igaz viselkedés lényegét számunkra röviden így foglalta össze: „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.” Ez tehát az isteni kinyilatkozás rövid összefoglalója. Csodálatos egyszerűséggel fogalmaz meg egy olyan kapcsolatrendszert, amelyben az egyik ember a másik ember személyében önmagát látja, vagyis úgy tekint az embertársára, mint saját magára. Az ember saját magának pedig a legjobbat akarja, vagyis ezzel már itt a földön megvalósulhat Isten országa. Csodálatos, - nem?

Viszont tény, hogy ennek a teremtett világnak is megvan a maga igazsága, mégpedig az, hogy az anyagvilágban mindig az erősebb győz. (Irreverzibilitás.) Ez a kíméletlen szembenállás adja a fizikai létezésünk alapját. Ez biztosítja a fizikai törvények állandóságát, e nélkül az anyagi környezetünk viselkedése kiszámíthatatlan lenne. Tehát ennek az igazságnak is megvan a maga létjogosultsága, viszont az is tény, hogy az erre alapozott rendszerek leépülnek, létezésük ideig tartó, nincs közük az örökkévalósághoz. Napjaink válságba jutott civilizációját ez a felfogás jellemzi. Ez érvényesül a gazdaságban, a politikában, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Azt viszont már nem mondják meg az embereknek, hogy az erre alapozott magatartás mindig leépüléshez, pusztuláshoz vezet. Ehhez a végkifejlethez közeledik ma a Föld nevű bolygónk közössége, ahol nyugodtan mondhatjuk, hogy minden békében töltött nap ajándék, mert a világ, pontosabban a földi civilizáció tapinthatóan a katasztrófa felé tart.

Látunk tehát két ellentétes világot, két ellentétes igazsággal. Mindkettő tényszerűen igaz, csakhogy az egyik örök, a másik pedig múlandó. Az ember szabad akaratára van bízva, hogy melyiket fogadja el, melyik szerint éli evilági életét.

Jézus azért testesült meg, hogy a teremtett világ igazságával szemben megismertesse velünk a az Isten országát jellemző igazságos viszonyt, amelyben a fejlődés nem piaci alapon, nem kíméletlen versenyben, hanem szereteten alapuló együttműködésben történik, ahol az ember úgy szereti az embertársát, mint saját magát. Itt a lemaradó versenytársat nem tapossák el, nem ejtik ki a menetelésből, hanem segítik, támogatják, hogy ő is a többiekkel tarthasson. Ez az, amit hasonló helyzetben mi is elvárnánk, hogy velünk „tegyenek az emberek”. Itt a felek már nem szemben állnak egymással, hanem együttműködnek, közösen haladnak azon a fejlődési pályán, aminek végső eredménye az Istenlét elnyerése.

Ez Jézus tanításának racionális értelmezése, amit bárki – hívő, hitetlen egyaránt – a józan értelem fényénél beláthat. E mellet, vagy inkább ezen túl, a tanításának van egy értelemmel fel nem fogható tartománya is, amelyet csak hit által vagyunk képesek befogadni, magunkévá tenni. Ez az írás ezt a tartományt nem érinti. Ezen a területen teljes mértékben az általa alapított egyház látható vezetésére hagyatkozom, hiszen ők kapták meg a küldetést és a hatalmat ahhoz, hogy vezessék a rájuk bízottakat.

EPILÓGUS

Választás évébe érkeztünk. A magyar nép újra lehetőséget kap arra, hogy eldöntse, kik vezessék az országot a következő négy évben. Az esélyes politikai erők közös jellemzője, hogy semmi közük a Jézus által hirdetett igazsághoz. Az egyik oldal nyíltan felvállalja, hogy nem fogadja el a tanítást, és a saját szemlélete szerint akar kormányozni, a másik oldal pedig kereszténynek, sőt, egyenesen Isten kegyelmi megnyilvánulásának mondja magát, de rablásban felülmúlja az előzőt. Nem tudják szegények, hogy az idődimenzió vonalán most is ott van egész életük és minden tettük úgy, ahogyan azokat elkövették, és a testük halála után a halhatatlan lelküknek kell majd számod adni róluk.

Ahogy az igazság Istentől, úgy a hazugság az ördögtől való dolog. „Az ördög … nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.” – Szomorú valóság, hogy az ország közösségét irányító politikusok felülmúlják egymást hazudozásban. A közösségi életünket irányító politika a hazudozás tudománya lett. Fertő és förtelem a közéletünk, és a legnagyobb baj az, hogy ezt a választók már természetesnek veszik, elfogadják. Pedig ebből a fertőből semmi más nem szabadíthat meg bennünket, egyedül csak az igazsághoz való ragaszkodás, mert EGÉSZSÉGES közösség csak IGAZSÁGOS alapon szervezhető.

Gyirán István

www.orokelet.van.hu