Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. (Jn 1,1-3)

 

Magyarázat:

Az apostol nagyon nehéz helyzetben van, amikor meg akarja fogalmazni a Teremtés előtti állapotot. Nem csoda. Ez még azóta sem sikerült jobban senkinek, valószínűleg ő fogalmazta meg a Teremtés előtti állapotot mindez idáig a legpontosabban, de egészen eddig ezek a mondatok nem voltak számunkra érthetőek. A téridő ábrázolás helyes értelmezése után viszont már érthetővé válnak az apostol szavai is.

A „kezdet” a Teremtés előtti állapot, ekkor még: „Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”

A magyar nyelvtan szerint az ige cselekvést, történést kifejező szó. Kezdetben még nem történt semmi, mert az Ige Istennél volt, nem indította útjára a Teremés történetet, vagyis nem történt semmi.

A cselekvést, történést jelentő igék mellett létezik az úgynevezett létige, amely arról szól, hogy a mondat alanya nem csinál semmit és nem is történik vele semmi, egyszerűen csak VAN, a maga változatlanságában. – Ennek tükrében viszont már érthetővé válnak a Mózesnek tett kinyilatkoztatás szavai is:

Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.” (Kiv 3,13-15)

Tehát Isten saját magát úgy nevezi, hogy Ő az, aki VAN. Nyilvánvaló, hogy ettől pontosabb megfogalmazás a Teremtő Istenre nem adható, hiszen ezt ő maga (egy angyala által) nyilvánította ki számunkra. Egyébként egy helyen Jézus is használja magára vonatkozóan ezt a kifejezést, amikor a zsidók számon kérik, hogy miként láthatta ő Ábrahámot, mikor még ötvenéves sincs. Jézus ekkor így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Jn 8,58) – Jézus itt ugyanazzal a létigével jelöli magát, mint amivel az Atyaisten nevezte magát Mózesnek. Ez a mondat is csak most vált számunkra érthetővé.

De olvassuk tovább:

Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. – Ebben van a Teremtés mikéntjének a lényege. Itt az apostol nem mond mást, minthogy a Teremtés Jézus Krisztus által történik. Szent Pál ezt így fogalmazza meg az athéni Areopáguszon: „Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28). – Ez a látszólag érthetetlen kijelentés mindjárt érthetővé válik, ha belegondolunk, hogy a háromdimenziós anyag a negyedik, az idődimenzióból nyílik ki, amelyik mindig „megy”, vagyis mozog, mióta csak megkezdődött a Teremtés!

A téridő ábrázolásból tudjuk, hogy egy mozdulatlan térbeli objektum időkoordinátái másodpercről másodperce 300 000 km-rel nőnek, vagyis az objektum az idődimenzió mentén fénysebességgel mozog. Amikor viszont elkezd a térben mozogni, akkor az időkoordinátái lassabban nőnek, és ha ez a mozgás a térben eléri a 300 000 km/s-ot, akkor az időkoordinátái megállnak. Ez közismert fizikai tény. Látjuk, hogy az idődimenzió mentén valami a fény sebességével mozog, és ebből a valamiből keletkezik a mi folytonosan változó, mozgó világunk. Hogy mi ez a „valami”, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy fénysebességgel mozog, ezért joggal mondhatjuk rá, hogy Fény. Nem az a fény, ami számunkra is látható, mert az a fény a térben mozog. Ez a Fény az idődimenzió mentén mozog, és tudjuk, hogy az idődimenzió az érzékszerveinkkel nem érzékelhető, vagyis láthatatlan, egyedül a tudatunkkal vagyunk képesek felfogni a létezését.

Kell-e még valamit erről mondani? – Természetesen kell, de egyelőre ennyi is elég.