Kezdetben volt az
Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél.
Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. (Jn
1,1-3)
Magyarázat:
Az
apostol nagyon nehéz helyzetben van, amikor meg akarja fogalmazni a Teremtés előtti
állapotot. Nem csoda. Ez még azóta sem sikerült jobban
senkinek, valószínűleg ő fogalmazta meg a Teremtés előtti állapotot mindez
idáig a legpontosabban, de egészen eddig ezek a mondatok nem voltak számunkra
érthetőek. A téridő ábrázolás helyes értelmezése után viszont már érthetővé
válnak az apostol szavai is.
A
„kezdet” a Teremtés előtti állapot, ekkor még: „Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”
A
magyar nyelvtan szerint az ige cselekvést, történést kifejező szó. Kezdetben
még nem történt semmi, mert az Ige Istennél volt, nem indította útjára a
Teremés történetet, vagyis nem történt semmi.
A
cselekvést, történést jelentő igék mellett létezik az úgynevezett létige, amely
arról szól, hogy a mondat alanya nem csinál semmit és nem is történik vele
semmi, egyszerűen csak VAN, a maga változatlanságában. – Ennek tükrében viszont
már érthetővé válnak a Mózesnek tett kinyilatkoztatás szavai is:
Mózes ezt mondta
Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene
küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre?” Isten ezt
válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta: „Így
beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.” (Kiv 3,13-15)
Tehát
Isten saját magát úgy nevezi, hogy Ő az, aki VAN. Nyilvánvaló, hogy ettől
pontosabb megfogalmazás a Teremtő Istenre nem adható, hiszen ezt ő maga (egy
angyala által) nyilvánította ki számunkra. Egyébként egy helyen Jézus is
használja magára vonatkozóan ezt a kifejezést, amikor a zsidók számon kérik,
hogy miként láthatta ő Ábrahámot, mikor még ötvenéves sincs. Jézus ekkor így
válaszolt: „Bizony, bizony,
mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Jn
8,58) – Jézus itt ugyanazzal a létigével jelöli magát, mint amivel az
Atyaisten nevezte magát Mózesnek. Ez a mondat is csak most vált számunkra
érthetővé.
De
olvassuk tovább:
Minden őáltala lett,
és nélküle semmi sem lett, ami lett. – Ebben van a Teremtés mikéntjének a lényege.
Itt az apostol nem mond mást, minthogy a Teremtés Jézus Krisztus által
történik. Szent Pál ezt így fogalmazza meg az athéni Areopáguszon:
„Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk”
(ApCsel 17,28). – Ez a látszólag érthetetlen kijelentés mindjárt érthetővé
válik, ha belegondolunk, hogy a háromdimenziós anyag a negyedik, az idődimenzióból
nyílik ki, amelyik mindig „megy”, vagyis mozog, mióta csak megkezdődött a
Teremtés!
A
téridő ábrázolásból tudjuk, hogy egy mozdulatlan térbeli objektum
időkoordinátái másodpercről másodperce 300 000
km-rel nőnek, vagyis az objektum az idődimenzió mentén fénysebességgel mozog.
Amikor viszont elkezd a térben mozogni, akkor az időkoordinátái lassabban
nőnek, és ha ez a mozgás a térben eléri a 300 000 km/s-ot,
akkor az időkoordinátái megállnak. Ez közismert fizikai tény. Látjuk, hogy az
idődimenzió mentén valami a fény sebességével mozog, és ebből a valamiből
keletkezik a mi folytonosan változó, mozgó világunk. Hogy mi ez a „valami”, nem
tudjuk, de azt tudjuk, hogy fénysebességgel mozog, ezért joggal mondhatjuk rá,
hogy Fény. Nem az a fény, ami számunkra is látható, mert az a fény a térben
mozog. Ez a Fény az idődimenzió mentén mozog, és tudjuk, hogy az idődimenzió az
érzékszerveinkkel nem érzékelhető, vagyis láthatatlan, egyedül a tudatunkkal
vagyunk képesek felfogni a létezését.
Kell-e
még valamit erről mondani? – Természetesen kell, de egyelőre ennyi is elég.