Legfőbb Ügyészség

1372 Budapest, Pf. 438.

 

Tisztelt Legfőbb Ügyészség!

 

Alulírott Gyirán István, 2016 Leányfalu, Kossuth Lajos utca 2. sz. alatti lakos feljelentem dr. Orbán Viktor, Budapest, XII. kerület, Cinege u. 5. szám alatti lakost, Magyarország volt miniszterelnökét,  a Büntető törvénykönyv

1.     258. § (1) bekezdése szerinti hazaárulás bűncselekményének elkövetésével, valamint a

2.     254. § (1) bekezdése szerinti alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló előkészület bűncselekményének elkövetésével, továbbá a

3.     305 § (c) bekezdése szerinti hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekményének elkövetésével.

Indoklásom a következő:

1.     Hazaárulás

A hazaárulás bűncselekménye elkövetésének bizonyítékául a 2010. október 4-én bekövetkezett vörösiszap katasztrófa, és annak kormányzati kezelése szolgál.

Feljelentésemben először kétséget kizáró bizonyítékát mutatom be annak, hogy 2010-ben a vörösiszap katasztrófát szándékos robbantás okozta, vagyis hogy Kolontáron terrorcselekmény történt.

Majd leírom a Kormány, és az általa bevont hatalmi szervek ezzel kapcsolatos intézkedéseit, amelyek nyilvánvaló szabályellenes viselkedésükkel a terrorcselekmény elfedését segítették elő, és amivel gyakorlatilag ezek a szervek is tettestársai lettek az elkövetőnek.

Előjáróban az alábbi nyilatkozatot teszem: Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy vízügyi mérnökként a szakképzettségem, a 40 éves vízügyi szakmai tapasztalatom, a tervezői gyakorlatom, illetve az árvízvédekezéseken szerzett gyakorlati tapasztalatom alapján kellő ismerettel rendelkezem ahhoz, hogy a kolontári gátszakadás körülményeiről, a nyilvánosság számára elérhető adatok alapján szakmailag helytálló, vagyis a valóságnak megfelelő leírást adjak.

Az elemzést az országgyűlési vizsgálóbizottság 77 oldalas jelentése[1], a sajtóban megjelent bírósági jegyzőkönyvi idézetek, az MTI által közzétett ezzel kapcsolatos dokumentum, és az Interneten található légifelvételek alapján végeztem. Itt jegyzem meg, hogy a az országgyűlési vizsgálóbizottság jelentése építőmérnöki, statikai, geotechnikai szakvéleményt nem tartalmaz, illetve a bírósági tárgyalások során az eljárásból a BME talajmechanikai szakértőit elfogultság miatt kizárták, vagyis a történés hiteles szakmai elemzését ellehetetlenítették. Az ügyben eljáró bíróság az erdész végzettségű dr. Pálos Lászlót kérte fel szakértői közreműködésre. Az érintett szervek ezen magatartása egyértelműen arra irányult, hogy az eseményről szakmailag helytálló, a valóságot feltáró szakértői vélemény ne készülhessen.

 

A robbantás bizonyítékai

Az országgyűlési jelentésben szereplő abszolút magassági adatok, valamint a térség rétegvonalas térképe segítségével általam készített metszetekből megállapítható, hogy a 25 ha nagyságú tározóteret egy kb. 20 m magas, kb. 40 m talp-, és kb. 10 m koronaszélességű, úgynevezett salak-pernye töltés veszi körül. A jelentés nem tartalmazza, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a töltésanyag – szemben a földművekkel – cementálódott merevtestként viselkedik, tehát folyadék erózió (elmosás) nem okozhatja a tönkremenetelét.

 

1. ábra: TIN modell az országgyűlési jelentésből

 

 




2. ábra: Színezett  TIN modell az Echo TV-től

 

Az országgyűlési jelentésben szereplő, a katasztrófaesemény előtt néhány hónappal történt geodéziai felmérés alapján készült TIN terepmodellből (1. ábra) megállapítható, hogy a lúgos iszap legmélyebb pontja (kb. 7 m) a tározó közepén volt, mely mélység a töltések felé haladva egyre csökkent. Az Echo TV által közzétett, a mélységnek megfelelő erősséggel színezett terepmodell (2. ábra) érzékletesen ábrázolja a tározóban lévő folyadék mélységi viszonyait. Ezen jól látható, hogy a szakadás szelvényének környezetében már egészen sekély mélységű folyadékborítás volt. Megjegyzem, hogy a jelentés ezt a fontos tényezőt nem vizsgálja, mindössze a folyadék 4,5 m-es átlagos mélységét említi a hullámzás vizsgálatoknál.

A 2. ábrán látható sárga vonal (a végein M-M jelölés) mentén készített keresztszelvényt a 3. ábra mutatja. Ebből megállapítható, hogy a szakadás szelvényében egészen csekély magasságú folyadékoszlopot tartott az átlagosan 10 m koronaszélességű töltés.

3. ábra: A tározóban lévő tömör, és folyékony iszap keresztmetszeti ábrázolása a 2. ábra sárga vonala mentén

A keresztmetszeti ábrából laikus szemmel is megállapítható, hogy a folyadéknyomás semmiképpen sem okozhatta a töltés tönkremenetelét, aminek mértékét a 4. ábra szemlélteti.

4. ábra: A tározó közepétől a szakadás szelvényéig vezető, robbantással kialakított "folyosó"

A kb. 20 m magas, 40 m talp-, és 10 m koronaszélességű salak-pernye töltés mindössze 88 cm folyékony iszapot tartott. A folyadék nagy része egy szilárd iszaplavórban volt. Az ülepedés során megszilárdult iszap abszolút magassága a töltések környezetében 215 mBf volt, a folyékony vörösiszap felszínének magassága pedig 215,88 mBf volt. Vagyis a 10 m koronaszélességű töltés egy maximum 88 cm-es folyadékoszlopot tartott. A katasztrófát megelőzően gátmagasítás történt, aminek a magassága 216,5 mBf szinten volt kitűzve. Az elvégzett munkáról geodéziai felmérés történt.

Ezzel kapcsolatban idézek az MTI által közzétett, több sajtóban is megjelent anyagból:

„A kazettát 2010 júliusban mérték fel, nagyjából három hónappal a gátszakadás előtt, amikor a MAL a tározó falát megmagasíttatta, mivel azok között 30-130 centiméteres eltérés volt.

Horváth István földmérő vallomása szerint a gát paraméterei mellett a kazetta töltöttségét is felmérték. A tanácsvezető felolvasta a másfél évvel ezelőtti vallomását, mivel a dátumokra nem emlékezett. Eszerint kétszer, a magasítás előtt és után végeztek méréseket. Elmondta, hogy a gát fizikai állapotát nem vizsgálták, de a "repedést, folyást biztosan észrevette volna", rendellenességet nem látott. A méréseik szerint a keleti és a nyugati oldalon egyaránt egyenetlen volt a tározó fala, a magasításhoz mindenhol kijelölték az előírt Balti-tenger szintje feletti 216,5 méteres magasságot.”

Tehát a gátak épek és magasságilag is rendezettek voltak az iszapömlés előtt. Ráadásul az is megállapítható, hogy a MAL a gondos gazda módján járt el; felmért, erősített, ellenőrzött, a vízvezető árkokat tisztán tartotta, egyszóval mindent megtett, amit ez a technológia megkívánt.

A robbantás képi bizonyítékai a katasztrófa után készült légifelvételeken láthatók.

5. ábra: A folyadék általi eróziós nyomok, és a mechanikus roncsolással kialakított "folyosó" határvonala jól kivehető

Az 5. ábrán jól látható a felrobbantott töltéstől a tározó közepére vezetett, szintén robbantással kialakított folyosó. Az iszapágyban a robbantásokkal egy folyadék által okozott eróziós völgyet akartak megformázni, ezért a középvonaltól távolodva egyre csekélyebb mélységben helyezték el a robbanó tölteteket, a szélét pedig csak az iszapra dobott gránátokkal csipkézték ki. A képen élesen elhatárolható a folyadék általi eróziós elmosás sima felszíne, és a robbantással kialakított folyosó szabálytalanul roncsolt területe.

 Ezek nyomai is jól láthatók a 6. ábrán.

6. ábra: A roncsolással kialakított "folyosó" nagyítva

A csipkét határoló ívek sugara közel hasonló, vagyis azonos erejű gránátokat dobáltak a folyadékba. Továbbá látható, hogy a robbantási csipkékkel szomszédos eróziós nyomok nem a töltésszakadás irányába, hanem a tározó közepe felé mutatnak, vagyis a képen látható roncsolás semmiképpen magyarázható folyadékerózióval.

Ugyanitt láthatók az északi töltésszakasz tönkretételére tervezett mélységi robbantások nyomai. (6. ábra) Ennél elszámították magukat a töltés szilárdságát illetően, mert a robbantásoknak a töltés ezen szakasza ellenállt. Itt a legmélyebb robbanási tölcsér mellett egy keresztirányú repedés keletkezett, ahol a vörös folyadék ki is fröccsent a töltéskoronára, illetve a mentett oldali rézsű egy hosszirányú repedés mentén lecsúszott, de a töltéstest nagyrésze ép maradt.

A tározó sarkát (7. ábra) már nem bízták a véletlenre, ott már a töltéstest alá fúrva akkora töltetet helyeztek el, hogy a nagy erejű robbanás papír módjára nyírta el a 40 m talpszélességű, 20 m magas töltést talpától a tetejéig. A robbanó erő mértékét jól érzékelteti a képen látható munkagépek, és a robbantással szétszakított, cementálódott töltésdarabok nagyságának viszonya.

7. ábra: Átszakított töltéstest a helyreállítást végző munkagépekkel

Laikus számára is nyilvánvaló, hogy a gát folyadék általi tönkremenetele nem okozhatta a katasztrófát, mert ezesetben csak a felső 88 cm-es folyadéknak kellett volna kifolynia, aminek a térfogata kb. 210 ezer m3 volt, és ami nem okozott volna komoly kárt a településen. A többi 750 ezer m3 benne maradt volna ebben a tömör iszaplavórban. Az elkövetők minden bizonnyal lemodellezték az így kialakuló elöntést és kevésnek találták a kárt, amit okoz, ezért úgy döntöttek, hogy folyosót robbantanak a tározó közepéhez. Ez lehetővé tette, hogy a tározóban lévő mind a 960 000 m3 folyékony iszap hirtelen, és nagy energiával zúdulhasson a közeli településre. Tehát nem csak ijesztgetni, hanem pusztítani akartak. Ehhez kellett nyitni egy legalább 7 m mély, kb. 200 m hosszú folyosót a tározó közepéhez. Ez a folyosó a tározó magára hagyott állapotában semmiképpen sem alakulhatott ki. Nincs a helyi viszonyokban semmilyen olyan talajmechanikai, statikai, hidraulikai, hidrodinamikai tényező, semmilyen olyan erőhatás, amely ezt roncsolást kialakíthatta volna. Ezt a roncsolást csak mesterséges beavatkozással lehetett elérni.

A 8. ábrán jól látható, hogy a kivezető folyosót létrehozó rombolás nem folyadék által következett be, hiszen akkor annak is sima felületűnek kellene lennie. A középről kivezető folyosó iszapját robbantással szakították fel, ezért van az egyenetlen, réteges felszakadás. A folyosó körüli éles törésvonal azt rajzolja ki, ahol a robbanás hatása kifutott a tömörödött iszapból, amely olyan szilárd volt, hogy még a rajta átömlő közel egymillió m3 folyékony iszap sem tudta elsimítani. A robbantási hatás vonalán kívül hirtelen minden elsimul, és úgy viselkedik, ahogyan az a folyadék általi elmosástól várható.

8. ábra: A dinamikus roncsolás, és a folyadék általi elmosás nyomai

A fentiek alapján teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a tározóban lévő folyékony iszap semmiképpen sem okozhatta a töltés tönkremenetelét, a keletkezett nyomok egyértelműen, és minden kétséget kizáróan csak robbantásos tönkretételtől származhatnak.

 

A robbantás

A robbantás tényleges lefolyásának rekonstruálásához a bírósági tárgyalás során szakértőként közreműködő dr. Pálos Lászlónak a Legfőbb Ügyészséghez írt levele[2] ad segítséget, amelyben szemtanúk elbeszélésére hivatkozva a következőket írja:

„A gátszakadás közelében, a nyugati gáttest mellett tartózkodó két szemtanú teljes körűen igazolja azt a konkrét tényt, hogy a tározó északnyugati sarkában, közvetlenül a gátkorona alatt – tehát a 140 centiméteres gátmagasításban – alakult ki a repedés, majd a kimosott vájaton át folyni kezdett a habzó, pirosas színű (még nem vörös), híg folyadék. Az egyre nagyobb sebességgel kiáramló híg folyadék megbontotta a gátmagasítás-szintkiegyenlítés ezen sávját, így repedések keletkeztek a merev, rideg inhomogén gáttestben. A kifolyás kezdete után öt-hat perc elteltével hirtelen erős morajlással, robbanásszerűen szakadt át a gát. Az északi irányba kirepülő gáttestdarabok egyike eltalálta és kettétörte a villanyvezeték egyik oszlopát, a vezetékek szikrázni kezdtek, majd elszakadtak. A kiömlő iszapos zagy óriási darabokra törte és elsodorta a gátanyagot.”

Sem a szemtanúk, sem a környék lakói nem tudhatták, hogy a töltés mellett mindössze egy 88 cm-es folyadékoszlop volt, ezért joggal vélhették úgy, hogy a 20 m magas gát egy közel hasonló magasságú folyadékoszlopot tart, és elhitték a hivatalos történetet, mely szerint gondatlanságból bekövetkezett ipari baleset történt.

Érdemes megfigyelni, hogy a szemtanúk a gát felső részén, „közvetlenül a gátkorona” alatt látták a repedést. Ha a gáttest tönkremenetelét az altalajban bekövetkező talajtörés okozta volna, – amint az az országgyűlési jelentésben szerepel –, akkor a repedésnek a gáttest egész keresztmetszetét érintenie kellett volna.

A szemtanúk által látott repedés valószínűleg valamilyen maró folyadék hatására alakulhatott ki, amit a lúgos vörösiszap semmiképpen sem okozhatott, hiszen akkor nem csak itt, hanem a gát teljes hosszában jelentkeznie kellett volna a tönkremenetelnek. A szemtanúk által látott folyadék oldotta, kimarta a töltésanyagot, és közben habzott. Mindenki tudja, mi történik, ha kilöttyintünk egy kis sósavat a földre: felhabzik. Nyilvánvaló, hogy az először látott, csak „pirosas”, tehát nem vörös(!) folyadék valamilyen sav, talán sósav volt, ami kimarta a töltésanyagot. Néhány perc múlva távirányítással robbantottak.

A szemtanúk szerint tehát megjelent kevés habzó (nem vörös, csak pirosas) folyadék, majd pár perc múlva a töltés „robbanásszerűen” átszakadt. Fontos momentum, hogy a szemtanúk is robbanásról beszélnek. Azt persze ők nem tudhatták, hogy nem csak a töltésben, hanem az iszapágyban is robbanások sorozata történt, ezt hallották ők „erős morajlásnak”, amit a gát „robbanásszerű” átszakadása követett. Tehát fellazították a folyadék alatti leülepedett iszapot, majd felrobbantották a gátat.

A robbanás ereje akkora volt, hogy a szemtanúk szerint „az északi irányba kirepülő gáttestdarabok egyike eltalálta és kettétörte a villanyvezeték egyik oszlopát,..”

Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy tudjuk: atmoszférikus körülmények között a folyadék nem tud „repíteni”, csak sodorni. Ott viszont a töltésdarabok repültek, és nem is akárhogyan, hanem többtonnás darabokban úgy, hogy egyikük az útjában álló villanyoszlopot is eltörte.

Az országgyűlési jelentés a tönkremenetel módjáról a következőt írja: „A pannon agyag rétegnek a helyi körülmények (a lúgos szivárgó víz ) hatására kialakult átalakulása hozzájárult a folyamat kialakulásához. A növekedő terhelés hatására a gát megmozdult. A töltés merev testként történt megcsavarodása okozta a megmozdult gátszakasz végein repedések keletkeztek. A repedéseken keresztül a kazettán tárolt folyadék csaknem ugyanannyi híg iszapot magával rántva hirtelen távozott a kazettából .”[3]

A jelentés tehát a gáttestet tartó altalaj szilárdságának elvesztését teszi felelőssé, de ezt semmivel nem támasztják alá, ami érthető, mert a nyomok ennek a lehetőségét kizárják. Ezt erősíti meg a Vidékfejlesztési Minisztériumnak a jelentésre adott válaszlevele is. (jelentés 67. o.). Ha az altalaj tönkremegy, akkor a talaj kitér a terhelés alól a kisebb nyomás irányába, esetünkben a mentett oldal felé, a töltés pedig függőlegesen elmozdul lefelé. Erre utaló nyomok viszont nincsenek, ezt állapítja meg az előzőleg említett levél. Itt a töltés darabokra szakadt, és repülve szétszóródott a kisebb nyomású térrészek felé, ahogyan az egy robbanás következtében várható.

 

A katasztrófa kezelése

A hazaárulás bűncselekményének tényét – vagyis az külföldi erőkkel történő együttműködést – kétséget kizáróan igazolja az a körülmény, hogy a robbantást elkövető fél nem foglalkozott a terrorcselekmény álcázásával, mert tudta, hogy a címzett, – Orbán Viktor – mindent el fog követni annak érdekében, hogy ne derüljön ki a robbantás ténye, és Orbán ennek az elvárásnak maradéktalanul meg is felelt. Vagyis Orbán Viktor tudta, hogy a robbantás neki szólt, és nyilván azt is tudta, hogy miért történt. Vagyis a robbantást végző/megrendelő fél, és Orbán Viktor a robbantás kezelésében együttműködött.

Orbán a robbantás előtt néhány hónappal került az ország élére, és talán úgy gondolta, hogy a maga ura, és nem köteles betartani a robbantást intéző külföldi féllel korábban kötött alkut. A robbantás nyilvánvalóan egy figyelmeztetés volt ennek az alkunak a betartására. A robbantás valószínű okát a következő szakaszban ismertetem, de az alku pontos részleteit a nyomozásnak kell majd kiderítenie. 

Tény, hogy Orbán Viktor, az általa vezetett kormány, a bíróságokkal, és a parlamenti bizottsággal karöltve mindent elkövetett a terrorcselekmény elfedése érdekében. Éppen ezért Orbán Viktor személyének megnevezése mellett ismeretlen tettes, illetve tettesek ellen is feljelentést teszek.

A bűnösséget minden kétséget kizáró módon igazolja az a tény, hogy a robbantás után egy hónappal, a jogszerű eljárás szabályait megszegve az Orbán Viktor vezette kormány határozatot hozott, amelyben a MAL Zrt-t jelölte meg felelősnek.

Az a tény, hogy Orbán Viktor leplezi a tömeggyilkosságot elkövető terrorista szervezet kilétét, világos bizonyítéka annak, hogy:

-        Az elkövető Orbán Viktortól nagyobb hatalommal, felette utasítási joggal bíró személy, vagy szervezet, akinek nem kellett attól tartania, hogy Orbán felderíti az ügyet, és igazságszolgáltatás elé állítja.

-        Ebből következik, hogy az elkövető nem lehet magyarországi személy, mert a megválasztását követően Orbán Viktor, mint a Fidesz elnöke, és miniszterelnök, egyszemélyben állt a végrehajtóhatalom csúcsán, nála nagyobb hatalommal bíró személy nem volt az országban.

-        Orbán Viktor a terrorcselekmény nyilvánosság előtti elfedésével együttműködött az elkövetővel, vagyis tudta, hogy ki az elkövető/megrendelő, és azt is, hogy miért történt a bűncselekmény.

-        Az alkotmányos rend szerint a hatalomnak az elkövető kilétét az igazságszolgáltatás eszközeivel fel kellett volna derítenie, és bíróság elé állítania. Ezzel szemben a Kormány a bíróságot rávette, hogy egy koncepciós eljárással a vörösiszaptározó üzemeltetőjét tegye felelőssé, vagyis kimentette az elkövetőt a igazságszolgáltatás kezei közül. Ezzel a cselekedetével Orbán Viktor megvalósította, illetve feltehetően ma is folyamatosan megvalósítja a hazaárulás bűncselekményét, amely így hangzik: „… aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, …” - hazaárulást követ el.

Fentiekből megállapítható, hogy Orbán Viktor egy nála erősebb, fölötte utasítási joggal rendelkező külföldi hatalommal fedetten együttműködött az alkotmányos rend megsértése céljából. Ennek az együttműködésnek egyik mozzanata a vörösiszap katasztrófa, és annak bűnügyi kezelése. A külföldi szervezet kilétét, az együttműködés tényleges célját, módját és annak további részleteit a nyomozásnak kell majd kiderítenie. Megjegyzem, hogy Orbán Viktornak a nemzetközi politikában betöltött, a tisztségét messze meghaladó tekintélye és szerepe minden bizonnyal az őt támogató külföldi hatalomnak köszönhető.

 

A fedett együttműködés célja, vagyis Orbán Viktor küldetése

A nagy lendülettel és több mint kétharmados nyeréssel a hatalomba visszakerült Orbán talán azt hihette, hogy a maga ura, és azt csinál, amit akar. Ezzel a robbantással valószínűleg figyelmeztették, hogy a helyzet egészen más, és emlékeztették, hogy milyen alku árán, milyen célból került ő a hatalom csúcsúra. Valószínűsíthető, hogy a devizahitelek rendezésével kapcsolatban kapta a figyelmeztetést, hiszen a „nem hagyunk az út mentén senkit” választási szlogenből látványosan nem lett semmi. Néhány zavaros rendelkezés után maradtak a visszafizethetetlen hitelek és a téli felfüggesztés után megkezdődtek a tömeges kilakoltatások.

A családok, vállalkozások tönkretétele, – Európában egyedülálló módon – még 2026-ban is folyt, ami azt jelenti, hogy a külföldi szervezettel való együttműködés még ma is él. Hiába az Európai Bíróság ítélete, hiába minden ellenzéki próbálkozás, a Fidesz országgyűlési képviselői képesek némán végig ülni, és egyetlen hozzászólás nélkül leszavazni minden jószándékú kezdeményezést a devizahiteles károsultak megsegítése érdekében összehívott bizottsági ülésen. Ez a magatartásuk világosan jelzi, hogy ők valójában nem a választóik képviselői, hanem egy felettes erő utasítását végrehajtó személyek. Még csak a kilakoltatások átmeneti felfüggesztéséhez sem járultak hozzá. Tehát az Orbán Viktor által vezetett Fidesz és kormány a legcsekélyebb empátia és emberség nélkül emberek millióinak életét tette tönkre, ráadásul az EU-s jogszabályok áthágásával.

Az idegen hatalommal való együttműködés részleteiről pontos ismeretem nem lehet, de a 16 évi egyirányba mutató kormányzati cselekményekből jól kikövetkeztethető Orbán megbízatásának fő célja, vagyis az idegen hatalom szándéka. Ez a cél nem más, mint a magyar népesség fizikai, szellemi képességének leépítése, lélekszámának csökkentése, a fiatalok otthonteremtésének ellehetetlenítése, a kivándorlás serkentése, a hazai gazdaság leépítése, a hazai termelőszféra szétzilálása, egyszóval: a nemzet életképességének csökkentése. A munkaalapú gazdasággal, és az úgynevezett rabszolgatörvénnyel egy kiszolgáltatott összeszerelő üzemmé sorvasztotta az országot, ahol a gazdaságot az idegen tőke működteti, ráadásul a hazai vállalkozóknál kedvezőbb(!) adózási feltételekkel, de ezek a hasznot az országból kiviszik. Vagyis az országban termelés folyik, a statisztikai adatok elfogadhatók, de a gazdasági eredmények nem az országban realizálódnak, vagyis az ország nem fejlődik, hanem fokozatosan sorvad, elmarad.

Ezt a folyamatot a tárasadalomtudományokban járatlan választók nem látják, csak az egyre növekvő nehézségeket érzik, de a közszolgálati és kereskedelmi média bekebelezésével a Kormány tévedésben tartja az embereket az országban történő folyamatokról. A szakemberek többsége látja ezt a rosszirányú folyamatot, de – valószínleg egzisztenciális okok miatt – eufemisztikusan „hibás politikáról” beszélnek. Viszont a kormánytól független egzisztenciával rendelkező szakemberek már néven nevezik a nyilvánvaló történéseket. Idézek néhányat:

A Magyar Nemzet „Szellemi népirtásról beszél a tudós[4]” című, 2018. januárjában megjelent cikkében ez olvasható:

„Inotai András, az MTA Világgazdasági kutatóintézetének egykori vezetője úgy véli: az egészségügyet, az oktatást, a kutatás-fejlesztést és az innovációt is tudatosan rombolja le a kormány. (…) Olyan mértékű szellemi népirtás folyt az elmúlt években, és még nagyobb intenzitással folyik ma Magyarországon, amivel – ha lenne ilyenre felhatalmazása – a fizikai népirtás bűntényéhez hasonlóan a hágai bíróságnak kellene foglalkoznia – jelentette ki.”– Fontos tehát megjegyezni, hogy „tudatos rombolásról” beszél a tudós, nem pedig hibás politikáról, és megjegyzem, hogy bár a folyamatot szellemi népirtásnak nevezi, de az egyészségüggyel kezdi a felsorolást, ami valójában fizikai népirtást jelent.

Egy másik idézet Róna Péter közgazdásztól: „Magyarországnak még soha nem volt olyan tőkebarát kormánya, mint az Orbán kormány. Ez a kormány egy sorozat, titkosított, úgynevezett stratégiai megállapodást írt alá a multinacionális cégekkel, az egészen elképesztő mértékű kedvezményeket adta ezeknek a cégeknek, több mint a duplája annak az összegnek, annak az átlagnak, amit a visegrádi másik három regisztrál. (..) Ugyanakkor a magyar hazai vállalkozókat pedig a sikertelenségre ítéli, két okból kifolyólag: Az egyik az, hogy a multikra sújtott adók és különböző terhek még a negyedét sem teszik ki annak a tehermennyisségnek, amiket az Orbán kormány a hazai vállalkozókra sújtott. … és kizárja annak a lehetőségét, hogy Magyarországon talpra álljon egy velük versenyképes, magyar tulajdonú tőkés termelő osztály.” – Mondja Róna Péter közgazdász a Hírtv műsorában[5].

Az ATV Voks2022[6] műsorában Ferge Zsuzsa szociológus ezt mondja: „Más országokban a központi forrásokból az egyenlőtlenségeket szeretnék csökkenteni, nálunk pont ellenkezőleg: a nem kimondott, de valóságos cél az egyenlőtlenségek növelése. … Egy perverz újraelosztás zajlik.” (Kiemelés tőlem.) Tehát Ferge Zsuzsa látja, hogy a kormány intézkedéseinek valóságos célja az ország lakosságának szétszakítása gazdagokra és mélyen szegényekre.

Vagyis Orbán Viktor a 2010 óta tartó kormányzása során, a választóit megtévesztve együttműködik egy külföldi hatalommal, amelynek célja az ország életképességének csökkentése. Ebben a folyamatban a devizahiteles tömegek tönkretétele jelentős tétel volt, ezért az idegen hatalom ragaszkodott annak végrehajtásához, amely alapján – Európában egyedülálló módon – Magyarországon még 2026-ban is kilakoltatások folynak.

 

2.     Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló előkészület

Alábbiakban bemutatom, hogy Orbán Viktor a köztársasági államrend erőszakos megváltoztatásának szisztematikus előkészítését végezte. Az alább felsorolt, tendenciózusan egyirányba mutató cselekmények azt bizonyítják, hogy Orbán Viktor a Habsburg királyság restaurációját készítette elő. Ennek bizonyítékai 2010 óta a következők:

-        A meglévő Alkotmányt eltörlik, helyette új Alaptörvényt léptetnek életbe, ebben többek között módosítják az ország hivatalos megnevezését, elhagyják az államformát jelző „köztársaságot”, és az ország új neve Magyarország lesz.

-        Kiépítenek egy brutálisan központi irányítási rendszert; az önkormányzati hatásköröket leépítik, a kormány „kormányablak” formájában kiköltözik a településekre, magához vonja a helyi igazgatási feladatokat.

-        Állami kézben koncentrálják a különböző szolgáltatásokat, az iskolákat, kórházakat, hulladékszállítást, MÁV, Volán közlekedési szolgáltatást, vízszolgáltatást, stb. A központosított közbeszerzéssel az intézmények minimális önrendelkezési joga is megszűnik.

-        A COVID okozta nehézségek közepette Alaptörvényt módosítanak azért, hogy a megyék vármegyék, a kormánymegbízottak pedig főispánok legyenek. Tudvalevő, hogy miként a kormánymegbízottak a kormány, úgy a főispánok a király közvetlen megbízottjai voltak. Az időzítés nyilván azért történt, mert az emberek fontosabb dologgal voltak elfoglalva.

-        Az ország nehéz anyagi helyzete ellenére nagy erővel folyik a Budai Vár felújítása, ahová a köztársasági elnök, és a miniszterelnök mellé felköltözik a Belügy-, a Külügy- és a Honvédelmi Minisztérium is.

-        A Habsburg hagyatékot Németországból bérleti díj ellenében Budapestre hozatta.

-        Országunk két nagykövetét is a Habsburg család adta, Eduárd a Vatikánban, György pedig Párizsban képviselte országunkat.

-        A Habsburg Eduárd által írt Habsburg út, hét szabály viharos időkre c. könyvhöz az előszót Orbán Viktor írta, amelyet baráti hangú méltatás után ezzel fejez be: „…, azonos oldalra kerültünk újra, és ismét együtt indulunk csatába, mint 800 évvel ezelőtt. Közös történelmünk folytatásra vár.” – Itt Orbán Viktor expressis verbis, vagyis félreérthetetlenül beismeri, hogy együttműködésre készül a Habsburgokkal, és az ország történelmét újra össze akarja kötni a Habsburgok történelmével. Viszont erre neki semmilyen demokratikus felhatalmazása nincs.

-        Ezalatt pedig az Orbán család birtokba vette, és egy kuriális központtá alakította az egykor Habsburg József nádor tulajdonában lévő hatvanpusztai majorságot. A nádor a király utáni második ember, aki a tényleges hatalmat gyakorolja. Orbán valószínűleg erre a pozícióra készült, a Habsburgok csak kirakatnak kellenek.

-        Az ország katonai vezetésében központi szerepet betöltő Budaörsi úti laktanyát Petőfiről átnevezik Mária Terézia laktanyának.

-        A 2010-ben egyszer már felújított gödöllői királyi kastélyt – egykori Habsburg rezidencia - most az „utolsó sarokig” újra felújítják.

-        Putyin közeli politikusook, szakértők – többek között a moszkvai állami televízióban is – arról beszélnek, hogy milyen jó lenne egy, az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonló alakulat Európa és Oroszország között.

Ezek azok az egyirányba mutató jelek, amelyek az államrend megváltoztatásának előkészítésére utalnak, illetve a fent írt előszóban Orbán Viktor tételesen beismeri, hogy erre készül. Ezt az átmenetet nyilvánvalóan csak erőszakkal lehet megvalósítani, ezért a honvédséget is átszervezte, illetve az Alaptörvény módosításával az Országgyűlés hatásköréből magához vonta a hadsereg irányítását.

Az átszervezés során 2023-ban több mint 100 főtisztet és tábornokot, összesen 1800 főt szereltek le a honvédségtől fiatalítás címén. Az ennek keretében a 42 évesen(!) elbocsátott őrnagy elmondja[7], hogy belső információk szerint – ami a Válasz Online cikkében[8] is olvasható, – az elbocsátandó személyek listáját nem a vezérkar, nem is a minisztérium, hanem valamilyen „külső szervezet” állította össze! Nem a vezérkar, nem a honvédelmi minisztérium. Törvényileg senki másnak nem lehet rálátása a hadsereg állományára. Nem lehet, de az árulás folytán valakiknek mégis csak van rálátása, vagyis ez az idegen hatalom teljes körűen, személyre szólóan ismeri, és ellenőrzi a hadsereg irányítását.

Tehát a kormány fentiekben felsorolt cselekedetei világosan bizonyítják az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló előkészület bűncselekményét, amelyet Orbán Viktor az idézett előszóban szó szerint be is ismer.

 

3.     Hivatali hatalommal való visszaélés

Orbán Viktor megvalósította, illetve folyamatosan megvalósítja a hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekményét, mivel a kormányzásra vonatkozó demokratikus felhatalmazását az ország állapotának megőrzésére, fejlesztésére kapta, ezzel szemben az országot szétzilálta, és az EU középmezőnyéből a legutolsók közé süllyesztette. Mind ezek alatt a családi, rokoni és baráti környezetében – szinte kizárólag állami megrendelésekből eredően – mérhetetlen gazdagodás történt. A kormányzása alatt égbekiáltó különbség alakult ki Orbán Viktor családi környezetének gazdasági fejlődése, és a kormányzására bízott ország gazdasági fejlődése között.

Emellett a közszolgálati és országos kereskedelmi médiumokat a kormány ellenőrzése alá vonta, a demokratikus hatalommegosztás rendszerét felszámolta, a közvetlen hatalomgyakorlás, vagyis a népszavazás rendszerét ellehetetlenítette, a dolgozói érdekképviseletet oly mértékben elgyöngítette, hogy a dolgozók teljesen kiszolgáltatottak lettek.

Tovább a hatalommal való visszaélésnek tartom azt a tényt is, hogy Orbán Viktor mondvacsinált okokkal évek óra rendeletileg kormányoz annak ellenére, hogy a rendeleti kormányzás feltételei nem állnak fenn, hiszen az ország, a törvényhozás, a kormány, a hatalmi szervek, intézmények és a gazdaság a mindennapi életüket élik. Ez egyedül arra szolgál, hogy a rendeleti kormányzása alatt egyik napról a másikra törvényeket hozzon, módosítson, vagyis egyszmélyi hatalma alá vonta az ország irányítását.

Ezeken kívül minden bizonnyal további bűncselekményeket is megvalósított, illetve folyamatosan megvalósít, mely bűncselekmények teljes körét a feljelentés nyomán meginduló nyomozásnak kell majd kiderítenie.

Jelen feljelentésemmel egyidejűleg a közszolgálati, a kereskedelmi, és a közösségi média, valamint az egyéb internetes platformok segítségével feljelentem Orbán Viktort a hatalom legfőbb birtokosa, a magyar nép, vagyis a magyar választópolgárok előtt is.

Tudniuk kell, hogy mi történt, illetve mi történik az országukban, tudniuk kell, hogy a végrehajtói hatalmat 16 éven keresztül gyakorló Orbán kormány, a politikai hatalom többi szereplőivel együtt, valójában nem a magyar nép, hanem valamilyen idegen hatalom érdekében működött.

A választópolgároknak tudniuk kell, hogy Orbán Viktor valójában egy idegen hatalom ügynöke, aki – miután váratlanul elveszítette hatalmát, – a sajtónyilatkozata szerint „Amerikában fontos, és nem nyilvános és nem hivatalos tárgyalásokat” folytatott az országban kialakult hatalmi helyzetet illetően. Magyarul: egyeztetett a megbízóival, és a tusnádfürdői beszédében már elő is állt a kész programjával, mely szerint ősszel meg kell dönteni, és vissza kell szerezni a hatalmat.

Vagyis az új, demokratikusan megválasztott hatalom ellen uszít, arról nyíltan gyűlöletkeltően beszél, ami már önmagában bűncselekmény, és aminek célja a kormány megbuktatásához vezető polgárháborús viszonyok előkészítése.

Kérem, hogy a jogszabályi kötelességüknek megfelelően tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy e példátlan bűncselekmény elkövetője haladéktalanul a törvényes felelősségre vonási eljárás alá kerüljön, illetve az elkövetésben különböző minőségben közreműködő személyek is törvény előtti számonkérésben részesüljenek.

 

Leányfalu, 2026. július 31.

                                                           Tisztelettel:   

                                                                                   Gyirán István

 

Postacím: 2016 Leányfalu, Kossuth Lajos u. 2.
Email: gyiran2017@gmail.com