Isten országának egyik legfontosabb tulajdonsága – amit még az egyház sem ismert fel ez idáig

A Szűzanya-tisztelet racionális alapjai című írásból megtudhattuk, hogy Jézus tanítóútjának elsődleges híre Isten országának érkezéséről szól. „Elérkezett hozzátok Isten országa …”

Ez az, amit először közöl a hallgatóival, ezzel küldi a tanítványait is az előkészítő útjukra, a Miatyánk imában is ez az első a kérések között, és ahol először jelenik meg, ezzel a hírrel mutatkozik be, vagyis ezzel a felütéssel indítja a tanító útját. Ezzel mintegy fel akarja hívni az emberek figyelmét arra, hogy ne csak erre a világra koncentráljanak, mert létezik egy másik, ettől fontosabb világ is, Isten országa, és ő ebből az országból jött.

Ez az ország a mi világunktól erősen különbözik, és ami a legfontosabb, hogy ott nincs halál, ott az embereknek örök élete van. Ez a legátütőbb dolog, amivel megfogja hallgatóit, tudniillik a haláltól mindnyájan félünk. Nem akarjuk elveszíteni az életünket. A tanítása további részében arról szól, hogy miként kell viselkedniük az embereknek ahhoz, hogy eljuthassanak oda.

Ez tehát az elsődleges üzenete Jézusnak, és most nézzük meg, hogy mi az a fontos dolog Isten országával kapcsolatban, amelyet az egyház sem ismert fel ez idáig. Jézus Isten országáról szóló tanításait elemezve észre kell vennünk, hogy Isten országának a természete nem csak hogy különbözik, de pontosan ellentétes ennek a világnak a természetével. Ez nagyon fontos megállapítás. Nézzünk erre néhány bizonyítékot:

Jézus tanításában a koldus Lázár és a gazdag ember haláluk után helyet cserélnek, mert aki itt szűkölködik, szenved, ott megelégeltetik, és boldogságban lesz, aki pedig itt bővelkedik, az ott nélkülözni, szenvedni fog. Erről tanúskodnak a boldogságról szóló tanítások legtöbbe is:

· Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.

· Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni.

· Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.

· De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat.

· Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok!

· Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!

Fontos tisztázni, hogy a „gazdagok” nem Isten országában fognak sírni és jajgatni, hanem épp ellenkezőleg: azért, mert nem jutottak be oda, hanem külső sötétségbe kerülnek, ahol sírás rívás, és fogcsikorgatás lesz – mondja egy másik helyen Jézus.

Másutt pedig ezt mondja a szamáriai asszonynak: „ … Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” – Ebből megtudjuk, hogy Isten, és az ő országa számunkra láthatatlan, mint ahogy a lélek is láthatatlan, és egészen más természete van, mint az általunk ismert anyagnak.

Szent Pál pedig ezt írja szó szerint a Galatáknak írt levelében: „A test ugyanis a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, …” – Világos beszéd, amelyből megtudjuk, hogy a lélek és az anyag (test) ellentétes természetűek.

Számos szövegrészt találunk még az újszövetségi Szentírásban annak igazolására, hogy Isten országának a természete pontosan ellentétes ennek a világnak a természetével, de gyakorlatilag Jézus tanításának az egésze erről tanúskodik: Ez a világ a hamis mammon birodalma. Ahhoz, hogy az anyagi világból eljuthassunk Isten országába, az anyag természetével pontosan ellentétes módon kell viselkednünk, meg kell halnunk ennek a világnak. Vagyis ez a világ Isten országának pontosan az ellenkezője, tehát mi Isten országának az inverzében, fordítottjában élünk. Nagyon fontos, hogy ezzel a ténnyel tisztában legyünk.

Röviden nézzük meg ennek az ellentétnek a fizikai vonatkozásait: Mi ennek a világnak, pontosabban az anyagnak a legáltalánosabb, és soha nem sérülő tulajdonsága? A szembenállás. Az energiák szembenállása, ahol mindenki-mindenki ellen van. Vegytiszta gyűlölet jellemzi az élettelen anyagi rendszerek viselkedését, - mondhatnánk antropomorf megfogalmazással. Ebből a szembenállásból következik a fizika legáltalánosabb törvénye, hatás-ellenhatás. Ez a mindenütt megfigyelhető szabály teszi lehetővé, hogy törvényszerűségeket tudunk megfogalmazni a fizikai környezetünkben, illetve ez biztosítja a fizikai környezetünk állandóságát: ezért állnak a házak az alapjukon, ezért folyik víz a csapból, áram a konnektorból, ezért mennek az autók, stb. Ha ez nem lenne, a környezetünk lakhatatlan, kiszámíthatatlan lenne. Vagyis ennek az anyagi világnak a lelke, a mozgatója a szembenállás.

A Szűzanya-tisztelet racionális alapjai című írásomban részletesebben is kifejtem, hogy az anyagi létezés egy lecsengő világegyetemben történik, amelyben a magasabb rendű szerveződések alacsonyabb rendű létezőkké redukálódnak. Idézet az írásból:

„A végtelen változékonyságú világunkban, amelyben nincs két egyforma dolog, van mégis valami, ami állandó és változatlan. Ez pedig nem más, mint a változás iránya, ami mindig leépülést, pusztulást jelent. Ennek következtében a rendszerek fokozatosan leépülnek, vagyis a rendezetlenség – tudományos kifejezéssel: entrópia – folyamatosan növekszik. … Anyagi részecskék között nem jöhet létre olyan kölcsönhatás, amelynek az eredménye egy magasabb szintű energiaállapot lenne. Ez fizikai törvényszerűség. Ezt az egyirányú, megfordíthatatlan folyamatot a fizika irreverzibilitásnak nevezi. … Miért történik ez, mi ennek a folyamatos leépülésnek az oka? – A válasz egyszerű: A kölcsönhatásban résztvevő részecskék szembenállása.”

Ezzel szemben vannak az élő rendszerek, amelyek meghazudtolják az élettelen anyag legáltalánosabb törvényét, az entrópia növekedést, és úgynevezett kereszteffektusok segítségével átmenetileg szembe mennek ezzel a folyamattal, vagyis képesek fejlődni, képesek csökkenteni az entrópiájukat. Fontos megjegyezni, hogy ez csak átmenetileg történhet, mert előbb-utóbb a rendszer elfárad, és átadja magát az anyag legalapvetőbb természetének, a leépülésnek. Ez olyan biztos, mint a halál, - mondhatnánk morbid humorral.

Ezzel szemben van a Jézus által meghirdetett Isten országa, ahol nincs szembenállás, ami lényegében egy nagy szeretetegység. Jézus a főpapi imájában így imádkozik értünk, akik oda készülünk:

„Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, énbennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, … hogy így ők is teljesen eggyé legyenek. … Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük.”

Jézus tanítása alapján Isten országa egy Szeretetország, ahol nincs ellenségeskedés, nincs szembenállás, hanem mindenki-mindenkivel van, ahol a megdicsőült emberek úgy viselkednek másokkal, ahogy saját magukkal tennék. „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.” – Vagyis a megdicsőült emberek úgy tekintenek másokra, mint saját magukra, így képeznek egy nagy egységet, így lesznek egyek.

Isten országa egy egészen más, ezzel a világgal pontosan ellentétes fizikai tulajdonságú környezet. Isten országában a hatás nem enyészik el, mert a környezet nem ellenséges, nincs ellenhatás, ezért nincs entrópianövekedés, vagyis nincs halál. Éppen ezért Isten országában nem lehetnek hátsó gondolatok, fondorlatok, hazugságok, becsapások, mert azok hatása is állandóan megmaradna, és folytonosan rontaná a környezetet. Isten országában az igazság szabja meg rendet, vagyis Isten országában mindenkinek igaz módon kell viselkednie. Nem lehet lenyúlni a másik pénzét, munkaerejét, nincs egyéni érdek, mindenki aláveti magát a nagy egységnek, amelyben a mozgásokat, vagyis az egyén teendőit az Atya akarata határozza meg. „… legyen meg az akaratod, amint a mennyben, …” Vagyis a mennyben az Atya akarata a meghatározó. Aki nem hajlandó ennek magát alávetni, hanem a saját elgondolásához, a saját érdekéhez ragaszkodik, az nem juthat be oda. A lázadó angyalokat is éppen ezért vetették ki onnan.

Összefoglalva: Ez a világ gyakorlatilag egy laboratórium, az Atya által létrehozott mesterséges környezet, amelyben az istenteremtés egy fontos fázisát éljük meg, és amely folyamat végső lépéséről Szent Pál így ír a korintusiaknak: „S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.”

Földi életük végén az arra alkalmasok – a szükséges tisztulás után – átlépnek a létezés egy másik, ezzel ellentétes természetű színterére, Isten országába azáltal, hogy egyesülnek Isten fiával, a Megváltóval, Jézus Krisztussal, a többiek pedig az időtlenség külső sötétségébe kerülnek. Időtlen, hiszen testi halálukkal a Teremtés időfolyamából kiesnek, az idő, a térdimenziókkal együtt elérhetetlen lesz számukra. Ott maradnak a semmiben, a „külső sötétségen”, a Lélek csíráját (Isten leheletét), és a boldogság utáni vágyat magukban hordozva azzal a rettenetes tudattal, hogy iszonyúan elrontották, … A fájdalom akkora, hogy azt a test nem bírná ki, de jaj, hiába hívják a hegyeket, hogy omoljanak rájuk, nincs test, nem lehet meghalni, csak szenvedni, szenvedni … És a legrosszabb, hogy nincs semmi változás, nincs semmi kilátás, hogy valamikor majd jobb lesz, nincs változás, csak az állandó, időtlen szenvedés. Nincs szó arra a fájdalomra, mint ahogy nincs szó a boldogságra sem, amiben a megdicsőültek részesülnek. Ebben a finoman kiegyensúlyozott, kis energiájú környezetben, amelyben mi élünk, ehhez fogható érzésekkel nem találkozunk. „Szem nem látta, fül nem hallotta, … ” – írja Szent Pál szintén a korintusiaknak. Nem is találkozhatunk ilyen hatásokkal, mert ártalmunkra lenne.

Sok mindent írhatnék még, de talán ennyi is elég azoknak, akik saját akaratukból, saját döntésük alapján ellenállnak Jézus Krisztus tanításának, ahhoz, hogy elbizonytalanodjanak, és elgondolkozzanak az álláspontjuk megalapozottságáról.

Epilógus:

Napokban olvastam Boldog Anna Katalin Emmerick látomásairól szóló könyvben a következőt: „Hallottam, hogy Lucifert, ha nem tévedek, Krisztus után 2000 előtt ötven, vagy hatvan évvel egy időre szabadon fogják bocsátani.” (Ezt az 1820-as években mondta.) – Nincs okunk kételkedni a stigmatizált misztikus apáca látomásaiban, mert például ezek alapján találták meg a törökországi Efezusban azt a házat, ahol a Szűzanya az utolsó földi éveit/évtizedeit töltötte, és amelyet Szent János apostol építtetett neki.

Nézzünk szét a világban! Mekkora káosz van Isten laboratóriumban, pontosabban a Föld nevű lombikban! És kik csinálják ezt a káoszt? Azok a láthatatlan magánerők, amelyek a javak igazságtalan elosztása révén a világgazdaságot uralni képes hatalmas anyagi erőkhöz, óriási vagyonokhoz jutottak. Gyakorlatilag azt csinálnak az emberekkel, amit akarnak. Évezredes értékeket eltörölnek, az új hívószó pedig a klíma- és környezetvédelem lett. Erre hivatkozva akarják megszüntetni a nemzetállamokat, és létrehozni egy világkormányt, amelyben istenként rendelkeznek majd az emberek felett. Természetesen mindezt az emberek javára, és az emberek érdekében – mondják ők.

Ennek a sötét erőnek (amely mögött most már tudjuk, hogy feltehetően az ördögök fejedelme, Lucifer áll) az elsődleges célpontja a Krisztus által alapított egyház központja, a Vatikán, és a keresztény gyökereken kialakult európai civilizáció lett. Az egyházzal szembeni támadásokba nem látok bele, viszont az európai civilizáció ellen napjainkban zajló támadási folyamatot A háború Európa ellen c. írásomban, amely egyénként enyhén szerkesztett változatban a moszkvater.com oldalon is megjelent, elég világosan bemutatom. A mostani időkben válik érthetővé, hogy Jézus miért nyugtatta meg Pétert és az apostolokat: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” – Tudniillik tudta, hogy az egyházát ostromolni fogják. Másutt pedig így aggodalmaskodik: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” – A gonosz napjainkban nagyon hatékonyan működik azért, hogy ez ne így legyen. Arra biztatok mindenkit, hogy ismerjük fel az idők jeleit.

Gyirán István
www.orokelet.van.hu