Miért kellett a Megváltónak zsidónak születnie? – 2. rész

 

Az előző írás közreadása után többen jelezték, hogy szerintük – vér szerinti származását tekintve – Jézus nem volt zsidó. Az egyszerűség kedvéért úgy döntöttem, hogy nem külön-külön, hanem az eredeti írás kiegészítésével válaszolok az észrevételekre. Előzőleg szándékosan kerültem ezt a kényes kérdést, mert mint látni fogjuk, a kifejtése messzire vezet, és igyekszem, hogy egy-egy írás ne legyen hosszabb három-négy oldalnál.

Az igazság az, hogy Jézus genetikailag valószínűleg nem volt zsidó. Erre utal galileai származása, amit akkoriban gojok földjének neveztek, továbbá ezt támasztja alá a Torinói-lepel képe is, de ezt erősíti Pilátus Tiberius császárnak írt levele is, melyben így beszél Jézusról: „Körülbelül harminc évesnek látszott. Soha nem láttam kedvesebb vagy higgadtabb arckifejezést. Micsoda ellentét közte és fekete szakállú, barna bőrű hallgatói között.” Tehát Jézus, – megjelenését tekintve is – jelentősen különbözött a zsidó hallgatóságától.

Az Újszövetség részletesen leírja Jézus nevelőapja, József családfáját, és általában jellemző, hogy egy-egy konkrét személynél – valószínűleg az azonosíthatósága miatt –, megemlíti annak felmenőit is. Ennek megfelelően ismerteti Keresztelő János apjának és anyjának felmenőit illetve megadja az idős asszony származását is, aki tanúja volt Jézus bemutatásának a jeruzsálemi templomban, és sorolhatnánk még a sok hasonló példát. Ezzel szemben a legfontosabb személy származásáról, akitől a Megváltó a testi génjeit kapta, a Szentírás nem mond semmit. Mindössze annyit tudhatunk meg, hogy Jézus anyja „egy názáreti szűz”.

Ugyancsak érdemes megfigyelni, hogy a régen várt Megváltó érkezését a zsidók nem ismerték fel, viszont a keleti mágusok (talán papkirályok?) pontosan tudták, hogy hol, mikor fog megszületni, vagyis vallásilag egyrészt fejlettebbek voltak, másrészt közelebb álltak a születő Megváltóhoz, és annak tanításához, mint a zsidók, ahová a Megváltó született. Az első keresztény államok szintén keleten jöttek létre, viszont az apostolok legtöbbjének vértanúsága Jeruzsálemben illetve nyugaton következett be, vagyis ott az ellenállás erősebb volt a krisztusi tanítással szemben. A Júdeát is magába foglaló római birodalomtól keletre akkor egy szkíta nép, a pártusok alkottak nagy és erős birodalmat.

További érdekesség, hogy az akkori Dekapolisz (Tízváros) egyik városát, – Názárettől kb. 25 km-re, a Jordán partján – úgy hívták, hogy Scytopolis. Néhány éve a Google Earth-ön még szerepelt a város neve, de ma már nem található. Viszont a Google Earth keresőjébe Scytopolist pötyögve a program elröpít bennünket az Alsó-galileai Beit She’an nevű városba, mely mellett az ókori város romjai találhatók. Ebbe a vonulatba tartozik az is, amit dr. Zakar András, Mindszenty bíboros egykori titkára a Sumér hitvilág és a biblia c. könyvében ír: „Az 1968. évi jeruzsálemi ásatások során a várfal felszín alatti részén, zsidó régészek szkíta rovásfeliratokat találtak. Ekkor azonban a kutatóárkokat sietve visszatemették.” Mindezekből arra kell következtetni, hogy bizonyos körök igyekeznek eltűntetni a Szentföld szkíta vonatkozásait.

A fentiek alapján szinte biztosra vehető, hogy Jézus genetikailag nem volt zsidó, és valószínűsíthető, hogy szkíta géneket örökölt. Mit jelent ez? – Talán azt, hogy a szkítákat Isten jobban szereti, mint a zsidókat? – Botorság. Az a körülmény, hogy Jézus nem a vallása szerinti etnikum génjeivel testesült meg, egy dolgot biztosan jelent, mégpedig azt, hogy: nem mindegy. Nem mindegy az, hogy az ember milyen genetikai állománnyal születik. Ha mindegy lett volna, akkor nincs ez a csavar a származása és a vallása között. Ezt a tévedés legkisebb lehetősége nélkül kijelenthetjük.

Az írás első részében elég világosan kifejtettük, mit jelent a jákobi kiválasztás, milyen előnye és milyen hátránya származhat az érintettnek belőle. Jézusnak az előnyre nem volt szüksége, mert nem akart nagy anyagi javakat, és népeken sem akart uralkodni, de nem vállalta a hátrányt sem, vagyis azt, hogy az Isten természetétől legtávolabbi náció genetikai állományával testesüljön meg. Vajon miért? – Nyilvánvalóan azért, mert ez hátráltatta volna a küldetése teljesítésében.

Az ember két ellentétes dolog, a test és a lélek egysége. Ez az ellentétes természet az élő és az élettelen rendszerek entrópia változásának irányában mutatkozik meg a legnyilvánvalóbban. Az entrópia a háromdimenziós anyag negyedik, idődimenzió menti változását jellemzi. Az élettelen anyag alkotója állandó szembenállásban van a környezetével, és minden lehetséges energiáját arra fordítja, hogy a környezetében megjelenő más energiákat legyőzze. Az élettelen anyagnak ebben nincs választási lehetősége, ezért a hatás-kölcsönhatás folyamat eredményeként mindkét oldalon energiaveszteség következik be, és így az élettelen környezet folyamatosan leépül, az entrópiája (rendezetlensége) növekszik.

Az élőnél más a helyzet. Az élő rendszer alkotói valahogyan „összebeszélnek” egymással, és úgy szervezik meg az egyébként náluk is hasonló elven működő kölcsönhatásokat, hogy azok eredményeként végül is a rendszer egészének rendezettsége növekedjen. Ez történik minden élő rendszer alkotóinál, így a mi testünk atomjai között is. Erre az „összebeszélésre” az élettelen anyag, a fénysebesség, mint határsebesség miatt önmagában fizikailag képtelen lenne, ezt a korábbi írásokban már tisztáztuk. Éppen ezért fel kell tételezni egy külső, az anyaggal éppen ellentétes természetű intelligenciát, aki az élettelen anyag alkotóit „összeszervezi”, egységbe foglalja, és létrehozza belőle az élettelen anyaggal ellentétes természetű élőt.

Ennek a „külső intelligenciának” a létezéséről az ember mindig is ösztönszerűen megvolt győződve, és ezt az erőt léleknek nevezte. A legújabb kor fizetett tudósai viszont meggyőzték a nekik kiszolgáltatott emberiséget arról, hogy ez a szervezettség „véletlenül” alakult ki, nincs „külső”, az anyagelvűséggel ellentétes „intelligencia”, vagyis a világban egyedül az anyagelvűség a meghatározó. Az anyagelvűség pedig azt jelenti, hogy a gyenge pusztuljon, mert mindig az ERŐSEBB GYŐZ. E két ellentétes természetű erő – anyag és lélek – küzdelméről szól az emberiség egész történelme, illetve minden egyes emberi személy élete. E két erő küzdelme határozza meg gyakorlatilag minden döntésünket.

Az előző írásból megtudtuk, hogy a nemzetek között a zsidóság természete áll legközelebb az anyag természetéhez. Ennek köszönhető az a törekvésük, hogy minél nagyobb mértékben hatásuk alá vonják, uralmuk alá hajtsák a környezetüket. Elég ránézni az általuk ellenőrzött Palesztinára és a leigázott palesztinokra: erőszak, erőszak, erőszak. Ezzel a három szóval lehet tömören jellemezni a viselkedésüket.

Ezzel pontosan ellentétes a szkíta eredetű magyar nép természete, aminek lényege a befogadás: minél nagyobb mértékben elfogadni és együttműködni a külvilággal. Nincs talán még egy ilyen nép, aki ennyire élenjárna ebben a törekvésben. Emiatt persze a világ szemében lúzerek (vesztesek) vagyunk, épp úgy, mint Krisztus. A mi lelkivilágunk közelebb áll Istenhez, ezért könnyebben elfogadjuk a krisztusi tanítást, mely szerint: A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.” (Jn. 6,63)

Érdemes megfigyelni, hogy a zsidók ellenőrizte hatalom a magyar nép történelmében is titkolja a szkíta vonatkozásokat. Magyarország hivatalos történelemtudománya egyszerűen nem vesz tudomást népünk szkíta eredetéről. Civilizálatlan lovas nomád származást hazudik. Úgy tűnik, a zsidóság egyik nagy félelme az, hogy kiderül szkíta származásunk. Pál apostol, egy ellentétpárokat tartalmazó felsorolásban így ír a szkítákról: „Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, ..” (Kol. 3,11) Tehát a civilizálatlan, kegyetlen barbár nép ellentéteként hozza fel a művelt szittyákat, akik fejlett civilizációval rendelkeznek és kegyesek, nagylelkűek (elfogadók, befogadók).

De hogy lehet az, hogy a Megtestesült Ige nem vállalta a zsidó genetika adta rossz természetet, hiszen Istenként minden akadályt legyőzhetett volna? – Ez igaz, csakhogy Jézus nem csak valóságos Isten, hanem valóságos ember is volt. Ez egy igen fontos és sarkalatos tanítása az általa Péterre alapított egyháznak. Tehát ő magára vállalt minden terhet, ami az e világra született embert nyomja, de emberként abba a nációba született, amelyik a legközelebb áll a Teremtő természetéhez.

Azt kell mondani, hogy még a genetikai származását is a megváltói művének rendelte alá. Mert mi is volt az ő feladata itt a földön: – Megváltani az embereket a bűntől? Nem pontos a fogalmazás. – Új szövetséget kötni az emberekkel a régi helyett? Ez sem pontos. – Meghalni a kereszten? Ez sem pontos. Többször elmondta, hogy ő az Atya akaratát jött teljesítni. „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn. 4,34) Ezért számára elsődleges fontosságú volt, hogy az Atyával minél közvetlenebb kapcsolatban legyen, és mindent, így a genetikai származását is ennek a szempontnak rendelte alá. Mindnyájan ismerjük a kifejezést, hogy: lelkiismeret. A katolikus katekizmus így fogalmazza meg a tartalmát: A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében.”

A szkíta embernek valószínűleg érzékenyebb a lelkiismerete, könnyebben meghallja Isten halk sugallatát, mivel közelebb áll hozzá. Nézzünk csak szét a körülöttünk lévő népek között, akik Trianon óta hatalmat kaptak ahhoz, hogy magyar népességen uralkodjanak: magyarverések, állami elnyomás, illetve állami terror: temerini fiúk, vagy Malina Hedvig esete, román hisztéria a székely zászlók és székely ünnepek körül, de az osztrák sógorok is odaépítettek a határra egy szemétégetőt, hogy a szemetük füstje más népet szennyezzen. Magyar részről az ilyen viselkedés elképzelhetetlen lenne. Ettől mi lelkileg sokkal fejlettebbek vagyunk.

Visszatérve az alapkérdésre kijelenthetjük, hogy Jézus genetikailag valószínűleg szkíta származású volt azért, hogy az Atya akaratát minél tökéletesebben teljesíthesse. Hangsúlyozom, hogy ez csak valószínűség, mert bizonyosságot ebben a kérdésben a mai ismereteink szerint nem találhatunk. Viszont ez a feltételezés ellentmondásmentesen illeszthető mind az akkori, mind a mai körülményekbe, vagyis jogos és ésszerű az elfogadása. Mit jelent ez a magyarok, mint szkíta utódok számára? – Megmondom: Felelősséget. Így már érthetővé válik a sok prófécia, amely az emberiség megtérésének élén a magyarokat látja. Azért e kiválasztás, mert a szkíta genetikájú ember a legérzékenyebb az isteni lélek sugallatának felfogására. Nekünk kell megélnünk először Isten országát itt e földön úgy, ahogyan az Úrtól tanult imájában kérjük: „legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”. Ez a magyar nép küldetése. A népek között elsőként nekünk kell majd kollektíven megtennünk azt, amiért annak idején az Úr megtestesült, és ami minden ember legfontosabb evilági feladata: Isten vele kapcsolatos akaratát a lelkiismeretén keresztül felfogni, és megcselekedni.

Ehhez a küldetésünkhöz megkaptuk a létező nyelvek legjobbikát, a legjobb „szoftvert”, melynek segítségével a környezetünk működése a legpontosabban leírható, és a beavatkozásunk módja a legoptimálisabban meghatározható. Ez a magyar nyelv titka, és a Teremtés alapjaira visszamutató páratlan értéke. Nyilván szükségünk van a birtoklására ahhoz, hogy a küldetésünket teljesíteni tudjuk. Viszont úgy tűnik, hatalomra nincs szükségünk. De még csak túl nagy szabadságra sem, hiszen Mátyás halála óta, – egy-két szusszanást kivéve – különböző formájú és mértékű elnyomás alatt élünk. Ez az alávetett létünk viszont segít megőrizni az egyik legfontosabb erényt: az alázatosságot. Mi az alázatosság? Az „én”, az ego önző természetének visszafogása, fékezése. Ahhoz, hogy az Isten akarata a lelkiismeretünkön keresztül érvényesülni tudjon, alázatosnak kell lennünk. Az egyház tanítása szerint ez volt Jézus anyja, Mária egyik legfontosabb erénye is. – Értjük mit jelent ez? Azt, hogy a Megváltónak alázatos természetű géneket kellett örökölnie!

A lelkiismeretén keresztül minden ember a legközvetlenebb kapcsolatban áll a Teremtő Istennel. Az isteni hatás halk és gyönge. Miért? – Azért, mert ha erős lenne, az ellentétes természetű teremtményei elpusztulnának. A tudatlanságában nagymellényű, vagyis valójában gyerekeszű ember így gondolkozik: ha van Isten, mutassa meg magát, és hinni fogok benne. – Édes gyermek! Isten egy végtelen hatalom, aminek a természete – vagyis a hatásának iránya – az anyag, vagyis az evilági önző énünk természetével pontosan ellentétes. Ha ez a hatalom megmutatkozna, a teremtményei nyomtalanul eltűnnének. Ez fizikai szükségszerűség! Ezért kell rejtőzködnie Istennek a teremtményei elől. Tudniillik megsemmisülnénk. Az anyagi világ nyomtalanul eltűnne: Mint „viasz a gyertyalángban” – írja Hamvas Béla a saját, és azon misztikusok tapasztalatai alapján, akiknek megadatott, hogy a lélek világába valamelyest belelássanak.

Mert ha tudjuk: a Teremtés a fizika törvénye alapján folyik, anyagi és lelki értelemben egyaránt. Úgynevezett metafizika, vagyis fizikán túli világ nem létezik, ez csak a filozófusok kreációja volt, hogy légiesítsék a munkaterületüket. Az anyagi és a lelki tulajdonságokat egyaránt a fizika szabályozza. Az anyag fizikáját már elég jól ismerjük. A lélek fizikáját még nem ismerjük, úgy állunk előtte, mint pálmaszoknyás bennszülött az elektromos áram „varázslatos ereje” előtt, de azt látjuk (az entrópia változásból), hogy az alaptermészete az anyag természetével ellentétes. Viszont tény, hogy az élő rendszerekben e kettő (test – lélek) fizikailag meghatározott kapcsolatban áll egymással. Éppen ezért, ahogy az anyag fizikáját tiszteletben kell tartanunk ahhoz, hogy létezni tudjunk benne, úgy a lélek fizikáját is tiszteletben kell tartanunk ahhoz, hogy létezni tudjunk általa. Tehát a Jézus vallása és genetikája között valószínűsíthető „csavar” azt jelenti, hogy a Megváltó is tiszteletben tartotta megtestesülése során a Teremtés fizikáját.

Hallani lehet egy bizonyos közelgő Nagyfigyelmeztetésről, melynek során az emberek néhány percre erőteljesebben szembesülnek majd a lelkiismeretükkel. Vagyis az ez idáig halk szavú „visszhangként” bennünk élő Isten, ha nem is a maga teljességében, de némileg erőteljesebben meg fog mutatkozni. (https://www.youtube.com/watch?v=WvA-BoiWulo) A látnokok szerint ez mindenki számára sokkoló lelki élmény lesz, és néhányan nem is fogják túlélni. Ez is fizika.

Ami pedig a magyar népet illeti, bár jelenleg nagyon távol áll a prófétai küldetése teljesítésétől, a magam részéről mégis biztos vagyok benne, hogy ez belátható időn belül be fog következni. A magyar nép fog elsőként az anyagelvűség csapdájából kikerülni, tudniillik ez lehet az a bizonyos kalitka, amelyről Szent Pio egy Magyarországról szóló látomásában így ír: "Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" – Az elménk, a tudatunk, a lelkünk az anyagelvűség csapdájában van, melynek társadalmi képviselője a gazdaság. A normális az lenne, ha a gazdaság szolgálná az embert, hiszen az eredeti célja az, hogy az ember számára szükséges javakat előállítsa. Ezzel szemben ma már nem a gazdaság szolgálja az embert, hanem az ember szolgálja a gazdaságot. A politikusok pedig a fegyőrök, akik a népet e csapdában fogva tartva „működtetik” a gazdaságot, vagyis fenntartják a nemzetek kifosztásának folyamatát. A cél a „gazdasági növekedés”, ez az a szent tehén, amire hivatkozva a népet büntetik, vagy jutalmazzák.

Megbízóik pedig a befektetők, akik a pénzükért minél rövidebb idő alatt, minél több pénzt akarnak. A folyamat nyilvánvalóan nem fenntartható, de a mozgatóik (a befektetők) is az anyagelvűség csapdájában vannak, és nincs esélyük a szabadulásra, mert a csapda lelki jellegű, az pedig számukra nem létező kategória. Szóval az emberiség a gyorsvonat sebességével rohan a káosz, az összeomlás felé és úgy tűnik, nincs kiszállás.

Feltehetően ebből a csapdából fog kiszabadulni a nemzetek között elsőként Magyarország úgy, hogy a társadalom alapjául az anyagiak helyett a lelki értékeket teszi. Ekkor fog helyreállni rend, és fog a gazdaság visszakerül oda, ahová való: az ember szolgálatába. Azt viszont tudnunk kell, hogy ez nélkülünk, a magyar nép nélkül nem fog megtörténni. Tehát ahhoz, hogy az emberiség (és népünk) kilátástalan, sötét jövője megváltozzon, a magyar nép tevékeny részvételére van szükség. Hogy miként, azt a jó Isten tudja, és a lelkiismeretünkön keresztül a tudomásunkra is hozza. Ezért a mi feladatunk az, hogy figyeljünk a lelkiismeretünkre. Próbáljuk felismerni a lelkiismeret csöndes szaván keresztül az Isten akaratát, és cselekedeteinket igyekezzünk hozzá igazítani.

Gyirán István

www.orokelet.van.hu